Ismét magas nívót kínál a Mercedes

Csaknem két évtizede ismertük meg az E-osztály sportosabb és szofisztikáltabb külsejű alternatívájaként a márka négyajtós kupéját, a koncepció pedig lényegében azóta sem változott. A 2018 óta kapható, C257-es gyári kódjelű, aktuális típus is őrzi a 2004-ben debütált első nemzedék jellegzetes tető- és ablakvonalát, ahogyan a hosszú és lapos gépháztető is régóta a CLS ismertetőjegyei közé tartozik. Bár eddig sem lehetett panasz a dizájnra, a tavalyi frissítés során módosították a frontot, mostantól a bázismodell is megkapja a korábban az Avantgarde verziók kiváltságának számító orrkiképzést. De a lényeg: a CLS tényleg egy olyan autó, amelynek szinte minden részletében lehet gyönyörködni!

Amikor pedig helyet foglalunk a kormány mögött, rögtön világos lesz, mennyire magas nívót képvisel a modell. Bár a kormányon megjelent érintésérzékeny felületeket egy ideig szokni kell, legyen szó a díszbetétek erezetéről, a hangszórók kialakításáról, az ülésekről vagy az ajtók záródásáról, a vezetőt szinte minden irányból éri valamilyen pozitív hatás. Csak ne legyünk túlságosan magasak! A kupékarosszéria miatt 180 centis utasoknak hátul már szűkös a fejtér, ami a kicsi üvegfelületekkel és a vaskos kardánalagúttal együtt azt eredményezi, hogy az 5,0 méteres hosszúsághoz képest nem érződik különösebben tágasnak a CLS. És bizony, bármennyire is komfortosak az első ülések, mélyre kell huppanni, ami a hétköznapi használatban nem feltétlenül szerencsés.

Bár a CLS kínálatában négy- és hathengeres benzin- és dízelmotorok is szerepelnek, az biztos, hogy a 400 d jelű, 330 lóerős gázolajossal nem lehet melléfogni. Egyrészt a 700 newtonméteres nyomatékkal (ez pontosan akkora, amekkorát az első generációs CLS 5,5 literes, V8-as kompresszorosa tudott) nincs olyan szituáció, amelyben egy pillanatig is kevés lenne az ereje. Másrészt az alapjárati duruzsolást leszámítva a 2,9 literes blokkról a hangja alapján nem lehet megmondani, hogy dízel. Selymesen, mély tónuson szól, rezonanciája gyakorlatilag nincs – a legkiegyensúlyozottabb négyhengeres sem érhet fel a sorhatoshoz. A 4Matic hajtással az erő útra vitelével sincs probléma, ám azzal azért érdemes számolni, hogy a bivalyerős motor ellenére nem a sportos haladás a CLS műfaja. Bár a képességei megvannak hozzá, a kormányzása és a futóműve is inkább a komfortos autózást támogatja, a hosszú utak megtételében kétséget kizáróan remek partner a nagy Mercedes. Van abban valami nyugtató, ahogyan 130 kilométeres tempónál percenként 1500 fordulaton pihen a hathengeres, és a gumik zaján kívül szinte alig jut be bármilyen külső hanghatás az utastérbe.

Kár, hogy a 34,4 milliós ár alaposan megszűri azt a kört, amely élvezheti a típus szolgáltatásait. Bár az Audi A7-es és a BMW 8-as Gran Coupé képében a konkurencia is erős, a forma és a technikai színvonal miatt is könnyű a CLS hatása alá kerülni. A szépség oltárán azonban áldozni is kell, helykínálat és praktikum terén közel sem olyan erős, mint a E-osztály.