Drágulhat az arany, erőre kaphat az euró

Az idei esztendővel kapcsolatos előrejelzések a gazdasági növekedést illetően alapvetően optimisták, legalábbis ami a vezető előrejelzéseket készítő intézményeket illeti.

A Nemzetközi Valutaalap 3,4 százalékos, a Világbank 2,7 százalékos emelkedéssel számol, és jóllehet az eltérés a számok között jelentős, mindkét szervezet úgy gondolja, hogy a nehézségek döntő részén túl vagyunk.

A legfontosabb ok az optimizmusra, hogy az az óriási mennyiségű forgalomban lévő pénz, amely 2019-ben segített ellensúlyozni a kereskedelmi háború és a lassuló beruházási ütem hatásait, 2020-ban immár a növekedést fogja segíteni.

A növekedési előrejelzések azonban eléggé ingatag lábakon állnak, a kockázatok pedig sokkal inkább lefelé mutatnak, mintsem a vártnál jobb növekedés valószínűségét fokoznák. Gondoljunk csak a Brexit-szappanoperára, a kínai gazdasági átalakulás kockázataira, vagy arra, hogy mennyire fogytak ki a központi bankok abból az eszköztárból, amelyet egy esetleges következő visszaesés során be tudnának vetni a világban felhalmozódott adósságtömeg és a geopolitikai kockázatok ellen.

A folyamatok várható alakulásánál a középpontban a központi bankok állnak. Jelenlegi ismereteink alapján

azt feltételezhetjük, hogy a központi bankok monetáris politikája laza marad annak érdekében, hogy továbbra is így küzdjenek a nyomott inflációval, illetve a gyenge növekedéssel szemben.

Az Egyesült Államokban ez a stratégia tovább tolhatja lefelé az amerikai kötvényhozamokat, immár negatív területre. A tízéves amerikai államkötvények reálhozama több mint 50 százalékkal alacsonyabb szinten fejezte be 2019-et az elmúlt év elejéhez képest. Ha bekövetkezik a negatívba csúszás, az az amerikai dollárra is negatív hatással lesz.

A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatja!