Ajándékozási illeték: vannak kivételek

Ajándékozási illetéket kell fizetni ingatlan, ingó vagyon ajándékozása, valamint vagyoni értékű jognak ingyenes alapítása, ilyen jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedése, továbbá az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás esetén – szól a vonatkozó, 1990-es jogszabály. Magát az ajándékozás fogalmát pedig a Ptk. írja körül. E szerint ajándékozási szerződés alapján az egyik fél a saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előnyt juttat. Ez alatt tehát olyan ügyleteket kell érteni, amelyek eredményeképpen az egyik fél vagyona csökken, a másiké pedig nő.

Illetékfizetési kötelezettség azonban csak belföldi ingóságok, ingatlanok és az ezekhez kapcsolódó vagyoni értékű jogok esetében keletkezik. Ingatlanok ajándékozásakor a fizetési kötelezettség a szerződés megkötésének napján, ingóságok vagy vagyoni értékű jogok ajándékozása esetén a szerződésről szóló okirat aláírásakor, okirat hiányában a vagyon megszerzésekor vagy – amennyiben a szerződésről csak külföldön állítottak ki okiratot – azon a napon keletkezik, amelyen az illetékkötelezettséget megalapító esemény bekövetkezett.

Az ajándékozás azonban csak akkor illetékköteles, ha arról okiratot állítottak ki, vagy ha okirat ugyan nem készült, ám az elajándékozott ingóság értéke egy-egy megajándékozott esetében meghaladja a 150 ezer forintot. Fontos, hogy az ilyen ügyleteket az állami adóhatósághoz 30 napon belül be kell jelenteni.

A vállalkozások szemszögéből van jelentősége annak, hogy mentes az illeték megfizetése alól az olyan ajándék szerzése, amely után az ajándékozó vagy a megajándékozott köteles személyi jövedelemadót, tb-járulékot vagy egészségügyi hozzájárulást fizetni. Szintén mentesül a közteher alól a jogszabályi kötelezettségen alapuló ingyenes eszközátadás. Ha azonban az ingyenes átadásban részt vevő, a számviteli törvény hatálya alá eső gazdálkodók egyike a másik 100 százalékos tulajdonában áll, vagy a gazdálkodók egyazon személy 100 százalékos tulajdonában állnak, akkor a vagyonszerzésre a közeli hozzátartozókra vonatkozó illetékmértékek az irányadók. Akkor is ezeket a százalékokat kell megfizetni, ha a gazdálkodó egy gazdálkodónak nem minősülő ajándékozó 100 százalékos tulajdonában áll.

Nem terheli ajándékozási illeték a hitel vagy kölcsön nyújtásából származó, tízezer forintot meg nem haladó összegű követelés elengedését akkor, ha azzal a hitel- vagy kölcsönszerződés jogosultjának követelése végérvényesen megszűnik. Mentességet élvez a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak, valamint ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzése akkor, ha a megajándékozott az ingatlanon négy éven belül lakóházat épít, és az épületben a lakás vagy lakások hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség 10 százalékát.

Kifejezetten a vállalkozásokat érinti az adóhivatal azon friss állásfoglalása, amely szerint amennyiben egy gazdasági társaságban annak tulajdonosa vagy alapítója úgy emel alaptőkét, hogy a pénzeszközök egy részét a jegyzett tőkében, másik részét pedig a tőketartalékban mutatja ki, akkor az utóbbi pénzösszeg nyújtása nem minősül ajándékozásnak. Az, hogy a társaságnak nyújtott pénzeszköz milyen arányban oszlik meg a jegyzett tőke és a tőketartalék között, számviteli kérdés. Felmerülhet ugyan a vagyonátruházási illeték fizetésének a kérdése, az illetéktörvény azonban a pénzre mint ingó dologra nem vonatkozik, tehát sem illeték-, sem bejelentési kötelezettség nem keletkezik a tőkeemeléssel egyidejűleg a tőketartalékba helyezett pénzösszeg tekintetében.