Addig is marad azonban a jelenlegi cégautóadó, amelyet a magáncélú használat után kell megtéríteni, havonta megállapítani és az adott hónapot követő hónap 12-ig befizetni és bevallani. Fontos azonban, hogy adózni csak azon hónapok után kell, amelyekben ténylegesen sor került a gépkocsi magáncélú használatára. Ugyanakkor a kizárólagos hivatali használat tényét – a fennmaradó hónapokra – egy ellenőrzéskor dokumentumokkal kell igazolni.
Ugyanez igaz arra az esetre is, ha a vállalkozás egyáltalán nem teszi lehetővé a magáncélú használatot. Bár így mentesül a cégautóadó befizetése alól, a vállalkozásnak nemcsak az útnyilvántartás alaposságára kell odafigyelni, hanem a magánhasználat kizárását bizonyító iratokat is érdemes megőrizni. Részben azért is, mert a gépkocsival járó költségek elszámolására csak így nyílik lehetősége.
Ha a vállalkozás csak ritkán teszi lehetővé a magáncélú használatot, „megoldás” lehet az is, ha ennek fejében fizetséget kér az alkalmazottaktól. Így ugyanis szintén nem kell cégautóadót fizetni.
Minden más esetben a vállalati gépkocsi éppen olyan juttatásnak számít, mint a hideg- vagy melegétel-utalvány, az adótörvények szerint pedig ez után a gépjármű tulajdonosa, vagyis a vállalkozás köteles befizetni havi 6 és 112 ezer forint közötti cégautóadót. Ennek mértéke egy ötévesnél fiatalabb, három- és négymillió forint közötti értékű kocsi esetében 26 ezer forint, a teljes adó- és járulékteher azonban – egészségügyi hozzájárulással és munkaadói járulékkal – megközelíti a 32 700 forintot. Igaz, „cserébe” a vállalkozásnak lehetőség van a vállalati gépkocsival kapcsolatos költségek – üzemanyag, bérleti díj, amortizáció – elszámolására.
Bár a cégautóadó az összes személyijövedelemadó-bevételnek csupán a 3-4 százalékát teszi ki, a revizorok gyakran keresik fel azokat, akik az adófizetés helyett az útnyilvántartás vezetését és a hivatali használat igazolását választják. Az adóhatósági tapasztalatok ugyanis arról tanúskodnak, hogy a hivatalosnak álcázott utakkal kapcsolatosan sokszor érdekes kérdéseket lehet feltenni. Többek között azt, hogy a tankolás helyszíne hogyan eshet sok tíz vagy akár száz kilométerre a hivatalos útvonaltól. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal szemében nem minősül hivatali használatnak az sem, ha a vállalati gépkocsi üzemben tartója a lakóhelyétől a munkahelyéig közlekedik a járművel.
Összességében leszögezhető, hogy a cégautóadó több költséggel, ám kisebb adókockázattal jár a vállalkozások számára. Ha a cég mégsem kívánja megfizetni az adót, lehetősége van arra, hogy azt a munkavállalóval fizettesse ki. További lehetőség, hogy az evás vállalkozásoknak sem kell cégautóadót fizetni, és ugyanez igaz az átalányadózó egyéni vállalkozókra is.
Kissé más szabályozás vonatkozik az olyan, a céges gépkocsi használatához kötődő kiadásokra, mint az autópálya-matrica díja, a garázsbérleti vagy a parkolási díj. Ha a vállalkozás fizet cégautóadót, ezek után külön adózni nem kell. Ha azonban a társaság a magánszemély gépkocsijának költségeihez járul hozzá, az a magáncélú használat arányában adóköteles természetbeni juttatásnak minősül. A másik lehetőség, hogy a kifizető a költség felét adóköteles bevételnek tekinti.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.