Az Oroszország elleni szankcióknak lett egy nem várt mellékhatása. Az Ukrajna mellett felsorakozott nyugati világ tömbösödni kezdett. A Nyugat egy része tükörreagált, ugyanúgy bezárkózott, mint az oroszok. De a szankciók éppen a globalizáció miatt rossz hatásfokúak, gyakran az alkalmazónak nagyobb kárt okoznak, mint a célországnak. Európa stagnál, miközben Oroszországban idén a GDP-bővülés várható értékét a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 3,6 százalékra emelte, Kínában 4,5-4,7, Amerikában 2,3-2,5, az Európai Unióban legfeljebb 1 százalékot várnak.
Az EU három részre szakadt az ukrán helyzettel kapcsolatos kérdés mentén. Vannak a reálpolitikát, a mielőbbi békekötést szorgalmazó államok, mint Budapest, Pozsony. A semleges ingadozók közé tartozik a legtöbb uniós tagállam, köztük a nagyok; Berlin, Párizs és Róma, és vannak továbbá a keményvonalasok, mint Varsó, Skandinávia és a Baltikum.
Friedrich Merz (a CDU kancellárjelöltje) német–francia–angol–lengyel négyest javasló indítványára Varsó jelezte, hogy szívesen átvenné a vezetést.
Ugyanakkor élesedik a lengyel–ukrán viszály az 1943 és 1945 közötti Volhinia/Galícia mészárlás ügyében. Az ukrán különítményesek százezer lengyelt (mellettük zsidókat, románokat) öltek meg. Furcsa a jelenlegi Ukrajna viselkedése is. Nachtigall zászlóalja (ugyanúgy hívják, mint a második világháborús SS-alegységet) ma Kurszkban harcol. Nagy hiba az ukrán vezetés részéről, hogy a rossz emlékű Nachtigall nevet engedélyezte. Ezzel lovat adott Moszkva alá, amely szerint a mai Ukrajna náci hagyományokat ápol.
Nehéz a válasz. Egy biztos: Moszkvának nem sürgős. Főerőit vélhetően egy esetleges NATO-összecsapásra tartalékolja. Katonai alapcélja nem a területszerzés, hanem a Zelenszkij vezette Ukrajna összeroppantása. Putyin céljai között van
megengedni Ukrajna EU-tagságát. Az oroszok ravaszok, tudják, hogy ezzel akkora koloncot akasztanak egy gyengülő EU nyakára, amely megroppanthatja azt.
Moszkva felkorbácsolja a nacionalizmust, az ukrán felsőbbrendűség érzését (mi európaiak vagyunk, az oroszok alacsonyabb rendű ázsiaiak).
Kijev a Nyugatra épít a háború finanszírozásában, fegyver-, lőszerellátásban. Josep Borrell EU-fő kül-biztonságpolitikus szerint két hétig húzná ki nyugati segítség nélkül.
A kurszki betörés (aminek az ötletét Zelenszkijnek tulajdonítják) nagy hiba volt, ezt bármelyik hozzáértő katona megerősíti.
Idegen terep, bizonytalan utánpótlás, orosz légi fölény – az ukránok megtorpantak, állóháború alakult ki, második Sztálingrád lehet belőle.
Az erőviszonyok kiegyensúlyozottak. A gyenge pontok: Moszkva–Peking, Brüsszel–Washington viszony. Nyitott kérdés: hol lesz ebben Ukrajna, Európa helye? Zelenszkij szerint a terület 27 százaléka orosz kézen van, az ukránok elfáradtak. Moszkva a lakosság belső elégedetlenségére épít, ezért is rombolja az energiabázist.
Az EU-ban nagy a bizonytalanság gazdaságilag-politikailag-katonailag. Kelet-Közép-Európa nagyobb befolyást akar, a V4 agonizál, Bécs, Pozsony, Ljubljana Budapest felé húz, Zágráb viszont vacillál, Belgrád kettős nyomás alatt, Boszniai-Hrcegovina a széthullás határán, a Republika Szrpszka, a Boszniai Szerb Köztársaság Magyarország felé tendál.
Az EU-bővítésből megint kimaradó országok a Balkánon, a Kaukázus-alján morognak, nem tetszik nekik, hogy az ukránok (Moldávia) politikai okokból leelőzték őket. Az EU gazdaság nyakába szakad Ukrajna, valószínűleg az újjáépítés is – ha lesz mit. Fontos azt is látni, hogy
egy háborúban az autoriter rendszer (Moszkva, Peking) előny,
szemben a Nyugat demokratikus berendezkedésével.
Kínában az autoriter politikai rendszer és a piacgazdasági elemek kombinációja mozgásteret ad. Fegyverkezése óriási tempójú, a hadi büdzséje az USA egyharmada (de vélhetően hatékonyabb, az amerikai költségvetés jelentős része a fizetésekre, a több mint 800 támaszpont fenntartására megy el).
Ukrajna a jelenlegi formában csaknem bizonyosan nem fog létezni.
Lesz-e elegendő magántőke, egyáltalán szándék arra, hogy egy szétbombázott országba invesztáljanak? Az EU-nak – amely most a fegyverkezésbe forgat be nagy pénzeket – erre nem lesznek forrásai, az szinte biztos.
Ukrajnában nincsenek meg az alapfeltételek, a műszaki-energetikai háttér, a megfelelően képzett, dolgozni hajlandó kék- és fehérgalléros munkástömeg, a fizetőképes kereslet.
Hazamennek-e tömegesen a Nyugatra távozott ukránok? Aligha.
Az EU hajlandó kölcsönöket felvenni? Hajlandó olyan – de azoknál sokkal nagyobb – támogatási programokra, adósságelengedésre, mint évtizedekkel ezelőtt Görögország, Olaszország esetében tette? Nem viszi-e el a pénzt az EU nagyarányú militarizálása, a hadiipar, az önálló hadsereg? Ukrajnában a korábbi ellenállás szelleme megkopóban van. A társadalmi bajok, az á-demokrácia (háború idején eleve nincs demokrácia) elkoptatták a tűrőképességet – erre játszik rá Moszkva.
Egyre valószínűbb, hogy bárki is lesz az új elnök, Amerika Ukrajna melletti csökkenni fog, az erőforrásokat a Közel-Keletre, a Csendes-óceán nyugati medencéjébe csoportosítják át. Figyelmet érdemel Trump alelnök jelöltjének, Vance-nek a „Semleges Ukrajna” tervezete, amit Timothy Ash, a régió szakértője nagyon lehúz.
Ez azt is jelenti, hogy Európa nyakába szakad az Ukrajna-probléma. Nem kizárt, hogy az ukránok feje fölött Washington, Moszkva és Peking (esetleg Brüsszel) titkos egyezséget köt a világ újrafelosztásáról.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.