Piszkos munka - nagy pénz

Takarítani mindenki tud, ki így, ki úgy – ezt gondolhatja sok olyan vállalkozó, aki úgy dönt, hogy takarítócéget alapít. Egy flakon tisztítószer és egy rongy mellett azonban többre van szükség az érvényesüléshez. A hazai takarítási piac egy része átláthatatlan, hiszen naponta szűnnek meg kisvállalkozások és újak alakulnak. A „nagyüzemi” takarítást nem is rájuk bízzák a vállalatok, ez főleg a facility management (FM), tehát a létesítményüzemeltetés része lett. A legtöbb megrendelő komplex szolgáltatásokat vár ugyanis a szolgáltatótól: ha takarít, akkor végezzen kerti munkát, esetleg karbantartást is, szervezze meg az őrzés-védelmet és így tovább. A piac méretéről csak becslések vannak: ezek alapján maga az FM-piac Magyarországon hozzávetőleg 2500 milliárd forintra rúg, ennek több mint egyharmada a takarítás. Ugyanakkor a cégek forgalma nem feltétlenül takarja a valós méretet, hiszen az alvállalkozói láncolat révén megtöbbszöröződik ugyanaz az összeg. A piaci szereplők szerint a nagy volumenű, fontosabb megrendeléseket elnyerő vállalkozások száma húsz körüli.

Extrém sztorik. A tisztaság szubjektív. „Jó, ha már az elején tisztázzuk, mit szeretne a megrendelő, és mit jelent számára a tisztaság” – vallja Landi Gábor, a naponta mintegy másfél millió négyzetméter takarítását végző, a teljes körű létesítménygazdálkodással foglalkozó DeTe Immobilien-Hungary Zrt. értékesítési és ügyfélkapcsolati igazgatója. Létezik ugyan egy úgynevezett takarítási szabvány, amely pontosan leírja az egyes tisztítási módszereket, folyamatokat és ezek ellenőrzését, ám a napi gyakorlat és az ügyfelek különleges kívánságai felülírják ezeket. „Ki tudná megfizetni, hogy a mosdókban időközönként a baktériumcsírák, vagy az irodahelyiségekben a porszemek mennyiségét mérjük egy adott köbméterben?” – teszi hozzá Ruzsinszki Tibor, a vállalati üzletág igazgatója. Az esetek többségében a takarítást ellenőrzők csak a szemükre hagyatkozhatnak, de vannak kivételek: „Egyik alkalommal az ügyfél hófehér kesztyűben jelent meg, és olyan helyeken vizsgálódott, amelyeket nem lehet jól takarítani” – emlékszik vissza Ruzsinszki Tibor.

„Ez egy régi épület volt, s a lépcsőház nagy gonddal megmunkált kovácsoltvas korlátját lehetetlen volt mindennap tökéletesen megtisztítani.”

Az extrém történetekre bőven akad még példa. Az egyik távközlési vállalat épületében az akkori takarítócég nem végzett minden szobára kiterjedő munkát, de ez csak az épület eladásakor derült ki. A kulcsra zárt szobában – mivel azt hónapokig senki sem látogatta, s nyitva hagyták az ablakot – egy méter magasan állt a galambürülék. „A galambok tényleg sok gondot okoznak. A Millenáris parkban lévő irodaházban például több millió forintot kellett az ellenük való védelemre költeni” – mondta Ruzsinszki Tibor.

Közbeszerzési kritika. Az ügyfél megtartása elsődleges szempont, hiszen a megrendelésekért nagy a harc a piacon, mindenki a lehető legalacsonyabb árat akarja, ezért a szolgáltatók ott spórolnak, ahol lehet; itt-ott a takarítási tevékenység a szürkegazdaság határát súrolja. Éppen ez a problémájuk az állami megrendelésekkel, amelyeknek kivétel nélkül az a feltétele, hogy a pályázó csak bejelentett alkalmazottakkal dolgoztasson. Ám az erre a munkára szánt közpénzek mozgástere szűk, nehezen lehet elképzelni, hogy egy állami intézmény takarítását elvállaló cég minden feltételnek megfelelve nyereségesen jön ki. „Ha mégis jól akarnak járni, akkor nem fizetik meg a takarítóknak a törvény által előírt minimálbért, vagy nem végzik el rendesen a munkát” – mondta Ruzsinszki Tibor. A közbeszerzési pályázatok kiírói látszólag nem mérik fel a piaci árakat, s ezért szinte teljesíthetetlen feltételeket szabnak.
Az irodaházak üzemeltetése viszont jó üzlet – ismerik el a szakemberek. A fővárosban számos A kategóriás iroda- vagy vegyes funkciójú ingatlan épült, ezeket azonban nem feltétlenül könnyű takarítani. „Tanácsos lenne, ha egy irodaház tervezésénél kikérnék egy takarító-üzemeltető cég véleményét is, hiszen sok később jelentkező költséget meg lehetne spórolni” – javasolta az értékesítési igazgató. Az alpintechnikával végzett külső takarításkor például elengedhetetlenek a tartókampók a tetőkön; a fekete márványlépcső pedig rendkívül mutatós, de fél óra után már olyan, mintha hetek óta nem tisztították volna.

Diplomás takarítók. „A takarítás bizalmi szolgáltatás. Az ember nem mindenkinek adja oda nyugodt szívvel a lakás vagy az iroda kulcsát” – mondja Tóth János, aki a megbízhatóság mellett a minőséget tartja egy jó takarítóvállalat legfontosabb ismérvének. A Millenia Zrt. épületüzemeltetési üzletágának ügyvezető igazgatója szerint a tisztaság minőségét azonnal ellenőrizni lehet, szemben az egyéb szakipari karbantartásokkal. Éppen ezért a takarítószemélyzet kiválasztása kulcsfontosságú. „Nemegyszer kaptam diplomás emberek önéletrajzát, akik erre a munkára jelentkeztek. Ám az okleveles dolgozó legtöbbször csak átmeneti, kényszermegoldásként választja ezt a tevékenységet, hiszen a hivatásos rendcsinálók sokszor nem keresnek többet a mindenkori minimálbérnél” – szögezi le az ügyvezető. A Millenia 2000 óta foglalkozik komplex épületüzemeltetéssel, többek között takarítással. Havonta közel 100 ezer négyzetméter összalapterületű épületet tesznek rendbe a cég kék köpenyes dolgozói. Ezek között ipari ingatlanoktól kezdve társasházakon, irodaházakon keresztül szinte minden épület szerepel. Tóth János azt tapasztalja, hogy a versenyszférában a pályázatkiírók a takarítási szolgáltatók szerződtetésekor általában a referenciák és az ár alapján döntenek, de nem ritka a többcéges versenyeztetés.