Az 1995-ös gyártású Ford Explorer például azért került fel az 1990-es évek legrosszabb autóinak listájára, mert a Time Magazin szerkesztői szerint ez az autó szeretette meg a sofőrökkel a magas karosszériát. A Ford divatot teremtett, ezért a mai amerikai álma a kellően magas kvázi-terepjáró.
Az EV1 gyártásakor nemes cél vezette a most a túlélésért harcoló GM-et: megépítette az egyik legkorábbi elektromos autót. A gond csak az volt, hogy az akkori technológia messze nem felelt meg az igényeknek, ár-teljesítmény viszony tekintetében labdába sem rúgott a hagyományos modellekkel, így lett a GM a cég, amely "megölte az elektromos autót."
Az 1997-es Plymouth Prowler a Chrysler merész kalandja volt a retró formatervezés világába. A hot-rodnak álcázott autó teljesítménye viszont meg sem közelítette a versenypályák színvonalát. Így a magazin szerint az autó sokat ígért, de keveset adott.
A Fiat Multipla (1998) remek bizonyíték arra, hogy egy olasz gyárból is kigördülhet ijesztően csúnya autó. A furcsa felépítmény és a domború szélvédő a Time ítészei szerint mindenkit emlékeztet arra, hogy az autóknak nem csak jóknak, de szépeknek is kell lenniük.
A Ford következő tévedése az Excursion nevű modell, amellyel 2000-ben lepte meg a gyár az amerikai autósokat. Az Excursion az óriás SUV-ok mintapéldánya és éppen hatalmas méretei akadályozták meg abban, hogy családi autóvá váljon.
A 2001-es Jaguar X-Type a márka belépője volt a luxuskategóriába, ezért megbocsátható lenne, de a lap szerkesztői nem bocsátanak meg. Véleményük szerint a modell nyilvánvalóan a BMW 3-as sorozatának riválisául készült, az eredmény pedig a Cadillac Cimarron angol verziója, amely – így az ítészek – szégyen nagy múltú márkára nézve.
A 2001-es Pontiac Aztek újabb rosszpont a GM-nek, a mentség annyi, hogy a tervezők szerint az eredeti designt költséghatékonysági okokból alaposan átgyúrták. Az eredmény egy furcsa, soklámpás és össze-vissza hűtőrácsos modell, amelyet a magazin szerint akkor sem utáltak volna jobban, ha horogkereszt lett volna ráfestve.
A BMX hármas szériára talán meglepő módon került a listára, ebben az esetben nem a külső, hanem a műszerfal egyik eleme rontotta le alaposan a megítélést. Az iDrive nevű berendezés egy joystickhez hasonló irányító kar, amellyel az autó számos funkciója kezelhető. A gond az volt, hogy működtetése szinte lehetetlennek bizonyult. A tulajdonosoknak kezdetben egy rádiócsatorna programozása is nehézséget okozott. Mostanra az iDrive-ot továbbfejlesztették.
2003-ban jelent meg a Hummer H2, ami a szerkesztők szerint a legrosszabb időpont volt a rossz üzenet közvetítésére. A hatalmas, katonai jellegű, arrogáns autó fogyasztása is óriási volt és ezzel kivívta a zöldek ellenszenvét is. A modellnek köszönhetően lett a GM az "autógyártók Dick Cheney-je."
A 2004 es Chevy SSR bizonyíték arra, hogy a GM nem tanult a Chrysler példájából és megpróbált egy ál-hotrodot készíteni. A félig kabrió, félig pickup képződmény semmivel nem lett sikeresebb, mint a Prowler.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.