Zsenge a magyar luxuspiac

Hogy milyen összegtől sorolhatók a felső tízezerhez az emberek? E rétegnél a belépőjegy a mintegy ötszázmilliós vagyon, de van egy másik nagyon fontos feltétel is a tagsághoz: a többmilliós jövedelem rendszeres, havonta realizálódó újratermelődésének esélye. Ebben az esetben már nem kell hezitálni vásárláskor, mit is engedhet meg magának a fogyasztó. 

De hogyan szerezték meg az első egymilliót? "Az első egymillió" kifejezés az Egyesült Államokban vált szállóigévé, mi itt egész nyugodtan beszorozhatjuk az átlagos napi árfolyammal, a kapott összegünk kétszázmillió forint körül mozog. A mai vagyonosabb réteg Magyarországon lényegében 1989-től termelődött ki, amikor különböző gazdasági tranzakcióik révén olyan jövedelemhez jutottak, amelynek eredményeképpen valóban luxusfogyasztókká válhattak.

A vagyonosodás elfogadását sok elutasító megítélés kíséri napjainkban, pedig a jelentős vagyonok megszületése rendkívül fontos minden társadalom számára - mondja Bíró Péter.  Szerinte bátran nevezhetjük e tehetősebb réteget a piacgazdaság arisztokratáinak. Szerepük nagyon is hasonló: meghatározó példákat teremtenek az üzleti életben, etikában, viselkedésben egyaránt. Fogyasztásukban is megtalálható az arisztokratikus vonás, ahogy a királyok a pompát, a piacgazdaság arisztokratái a luxust kedvelik. Természetesen az arisztokrácia sem volt sohasem homogén, mindannyian ismerjük ezen belül mondjuk a dzsentri fogalmát is.  A mi mai „arisztokráciánkkal” is az a baj, hogy a rövid múlt miatt aránytalanul kevés a nemes példát bemutató arisztokrata, és túlzottan nagy a "dzsentri" csoport. A különböző szereplőket ugyanaz a cél motiválja: az önmegvalósítás. Van azonban itt is egy kis kezdetlegesség: "ki, miben valósul meg"? Egyszerre van jelen a sznobság, az individualizmus, a hatalomszerzési szándék, és a társadalmi felelősségvállalás megérzése, az iskolateremtés. Egyébként túl sok típus különböztethető meg, ami szintén annak jele, hogy kezdeti időszakban vagyunk. Az idő előrehaladtával, a következő generáció tagjai már valószínűleg homogénebb csoportot alkotnak.

A fogyasztásban érdekes tendencia látszik kibontakozni: a magyarok közül nagyon kevesen mernek bátran költeni. A ruházkodás mint luxusszimbólum csupán felszíni jelenség, s nem is meggyőző jele a gazdagságnak. Külföldön az igazi gazdagok sohasem ruházatukkal "villognak". Az ok? Az öltözködési kultúra hiánya mellett az is, hogy a gyors meggazdagodás mellett valami még hiányzik. Ezt hívhatjuk eleganciának. Túl az öltözködésen, általános tendencia nálunk, hogy nem tudjuk jól megkülönböztetni a luxust az eleganciától. Míg a luxus csak mennyiségi kérdés és külsődleges jel, addig az elegancia minőséget jelent és a belsőből fakad. Épp ezért az első generációs gazdag réteg, aki gyorsan jutott nagy vagyonhoz, nem tudta még elsajátítani az eleganciát, bár már öltözködésében is jelen van a luxus. A meggazdagodás folyamatának első fázisa jellemzően mennyiségi kérdés, talán ezért a gondolkozásban nem szerepel a minőségi dimenzió, így nem társul hozzá a kellő elegancia sem. Az elegancia pedig: értékrend, gondolkozásmód, amely nem számokban mérhető. Hogy miért lett olyannyira érdekes a márka? Mert "eligazít", és pozícionál.

Ne legyünk azonban türelmetlenek: a folyamatot az összes negatívumával együtt el kell fogadni, mert ez az életszerű – meg akkor is, ha nem mindig kellemes jelenség. Abban bízhatunk, hogy az e réteghez tartozó gyerekek a globalizációban való részvételük miatt, sok más mintát is látva, majd másképp viselkednek a mindennapokban, és sok jó példával segíthetik elő Magyarország átalakulását.