Új korszak a gázpiacon - Isten ellen lehet harcolni?

„A januári gázválság megmutatta, hogy a gázpiacon nem folytatható az eddigi gyakorlat. 2006. előtt még azt hittük, hogy a gázbiztonság csak a kereskedőcégek ügye. Azóta kétszer is megtapasztaltuk, hogy újraéledő birodalmi nosztalgiájában Oroszország arra is képes, hogy elzárja a gázcsapokat”, jelentette ki Kóka János, a Parlament Nabucco bizottságának elnöke a napokban tartott gázipari konferencián.

Mint beszámolt, az orosz állami tévé közvetítette, amint Vlagyimir Putyin miniszterelnök, a karosszékben hátradőlve kiadta az előrehajoló Alekszej Miller Gazprom-vezérnek az utasítást a gázcsapok elzárására. A döntéssel 100 millió európai lakostól vonták meg a gázt a tél közepén. (A téli időzítés sem lehet véletlen.)

Oroszország persze taktikát váltott 2006. óta. Akkor a gázcsap elzárásával még futott az események után, most viszont, európai road-show-jával és oroszországi tárolói kiürítésével jó alaposan előkészítette a 2009. eleji csapelzárást. Oroszország nem nézi tétlenül, ha érdekszférájában valami az akarata ellen történik, jó példa erre Ukrajna megbüntetése a narancsos forradalom miatt, vagy éppen Grúzia lerohanása. „Mindez persze nem közvetlenül Oroszországgal szembeni vád”, mutatott rá Kóka János, hiszen amit Oroszország tesz, nem mást, mint ami egy monopólium részéről természetes.

Miközben azonban térségünk 100 millió lakosa maradt gáz az orosz részről csak kereskedelmi vitának nevezett események miatt, az EU nyugati részén élő 400 millió lakos csak a tévéből értesült az itteni eseményekről. Politikusaik hosszú ideig csak kelet-európai tyúkpernek minősítették, hogy nem kapunk gázt Ukrajna felől. Hiba lenne tehát felételezni, hogy nyugati szomszédaink majd fellépnek a mi érdekünkben. Annak viszont lehet hatása, ha az EU keleti országainak 100 millió lakosa együtt emeli fel a hangját és közös döntéseket hoz gázbiztonsága, így a Nabucco megépítése érdekében.

Lapozzon!

Számos érv szól mellette. Bár évi 31 milliárd köbméteres kapacitása nem túl nagy, mégis az orosz gázmonopólium megtörését jelképezné egy olyan időszakban, amikor Oroszország és Kína igyekszik minden lehetséges gázlelőhelyre, -készletre, -tárolóra, és –vezetékre rátenni a kezét. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy egymás közt sokkal jobban megtalálják a közös nyelvet, mint az európai partnerekkel. „Ilyen körülmények között nem eshetünk abba a csapdába, hogy ''nincs Nabucco, amíg nincs pénz, és nincs pénz, amíg nincs gázszerződés''”, mutatott rá Kóka János.

Az előtanulmányokhoz ígért 250-300 millió eurós támogatással el kell kezdeni a munkát. Ám a továbbiakban is az EU-nak kellene a beruházás mögé tennie a garanciákkal támogatott hiteleket. Évi 10 milliárd köbméteres szállítással már megtérülne a 8 milliárd eurós csőépítés, a kapacitást növelő kompresszorokat pedig csak lépésenként, az igények növekedésével kellene telepíteni.

Persze, egyelőre nehezen képzelhető el az egységes uniós kiállás a széttagolt érdekek ismeretében, szemben Oroszországgal, ahol viszont az ország egyként áll ki a Gazprom projektjei mögött. Éppen ezért javasolta a Parlament Nabucco-bizottsága, hogy az uniós érdekek összehangolására jöjjön létre egy nemzetközi védnöki testület. Az EU-nak ugyanis el kell köteleznie magát a Nabucco mellett és meg kell indítania a beruházást. Amíg ez nem történik meg, a Nabucco csak jelkép marad.

A politikus szerint Magyarország jó döntést hozott, amikor gázimportja diverzifikálásáról határozott. De azt sem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon az orosz gáznak továbbra sincs alternatívája. Az Európa Unió ma 500 milliárd köbméteres felhasználása előrejelzések szerint 2030-ra 43 százalékkal nő, miközben a tagországok gáztermelése csökken, vagyis az import aránya nő a teljes tüzelő-felhasználáson belül.

Isten és a gáz

Kóka János nem értett egyet az orosz nagykövet azon kijelentésével, hogy a továbbiakban nem a fogyasztónak kellene dominálnia a gázpiaci kapcsolatokat. Azzal is vitába szállt, hogy „az Isten ellen nem lehet harcolni”, vagyis, hogy tudomásul kell venni, hogy az adott erőforrások adott országok területén vannak. „Isten teremtésének gyümölcsét, jelen esetben a gázt az uniós országokba is el kell juttatni”, szögezte le. A politikus nehezményezte, hogy a gázkonferencián felszólaló nagykövet nem kért bocsánatot országa nevében a gázkrízisért és nem ajánlott fel kártérítést sem.