BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

A MÁV egy nagy óceánjáró, ami nem tud irányba állni

Vasútreformer kerestetik. Az egész közlekedési szakma izgatottan várja, hogy elinduljon a vasút átalakítása, és ezen a héten a kormány végre képletesen kitűzze a Nyugati pályaudvar kapujára a reformok 95 tételét. Mindenki azt reméli, hogy végre ez lesz az a vitairat, amely megkérdőjelezi azt az uralkodó rendet, amely a vasútügyben fennáll – írja a Világgazdaságban Vincze Béla György, okl. közlekedésmérnök, az itf.hu ügyvivője.

Valamiért a közlekedés terén nem tudunk rendszerekben gondolkodni. Nem megy. A probléma ráadásul nem vasútspecifikus. A MÁV már több mint egy évtizede csak sodródik, akárcsak az egész közösségi közlekedési szektor. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen mindenki által elfogadott átfogó stratégia és koncepció nincs, és sosem volt.

A MÁV olyan, mint egy nagy óceánjáró, amely nemhogy nem halad előre, de még irányba sem igazán tud állni. Mindig van valakinek egy jobb ötlete, mindig más és más áll a parancsnoki hídon, és teker egyet a kormánykeréken. Most azonban érdemi mozgolódás látszik a vasút környékén: a világgazdasági válság okozta kényszerhelyzet hatására előírt 40 milliárdos megszorítás következményeként talán végre sikerül elindítani egy átgondolt koncepción alapuló, igazi reformot.

Érezhető ugyan a közvéleményben egy erős igény arra – mint a bankszektorral kapcsolatban –, hogy „vér folyjon”, valamint a pazarló MÁV-on belül meg kell szüntetni, hogy a „közönség igényét” kielégítsék. De senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ilyen intézkedésekkel nemhogy 40 milliárdot, de még tízet sem lehet megnyerni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezen lépések nagy része ne lenne elkerülhetetlen, de az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy az ilyen tervek a végrehajtás során felpuhulnak, mert nem áll mögöttük átfogó stratégia és koncepció.

Sokan már most a reformok felpuhulásának tekintik azokat a híreket, amelyek szerint már nincs kőbe vésve a 2010-re előírt 40 milliárdos megtakarítás. Ezzel szemben bízom abban, hogy ez azt mutatja, komoly szakmai háttérmunka alapján kiderült: ez teljesíthetetlen vállalás (de évek alatt elérhető ez a csökkentés). A döntéshozókat eközben nem nagyon izgatja maga a vasúti közlekedés, nem igazán érdekli őket, hogy kényelmesen ülnek-e az utasok, pontos-e a vonat. Őket az motiválja elsősorban, hogy legyen olcsóbb, s ne okozzon nagyobb politikai konfliktust az átalakítása, ne sértse túlzottan a hangos szakszervezetek és az ingyen utazók érdekeit.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.