Atomcsőd – mégis elmaradhat a nukleáris energia reneszánsza

Az alvállalkozók gondatlansága és hozzá nem értése, a nem várt technikai problémák, illetve a megrendelő és az építők közötti torzsalkodás csődtömeggé változtatták a mintaprojektnek szánt vállalkozást. Az energiaipar által vizionált globális atomerőmű-építési hullám egyre valószínűtlenebbnek tűnik ezek után – legalábbis a fejlett országokban.

Eredetileg már 2009 első felében rá kellett volna kapcsolódnia az új olkiluotoi reaktornak a finn elektromos hálózatra. Ehhez képest legjobb esetben is 2012-ben indulhat csak meg az áramszolgáltatás a 3-as számú reaktorból, miközben az eredetileg 2,5 milliárd euróra tervezett összköltség időközben kis híján a duplájára nőtt.

Az előkészítés és a kivitelezés a komplex technológia miatt akár 11 évig is eltarthat. Eszerint leghamarabb 2020-ban termelhetnek az új blokkok.

A fentiek mellett a már működő reaktorok tervezett 30 éves élettartamán túli üzemeltetésének előkészítése is folyamatban van. A Paksi Atomerőmű tavaly novemberében nyújtotta be erre vonatkozó programját az Országos Atomenergia Hivatalhoz (OAH) – derült ki a szakhatóság sajtóközleményéből.

A tervek szerint 20 éves üzemidő-hosszabbításhoz szükséges engedélykérelmeket blokkonként, legkésőbb az eredeti üzemidő lejárta előtt egy évvel kell benyújtani az OAH-hoz. A paksi erőmű egyes blokkjának üzemideje 2012-ben jár le, így az engedélykérelem beadása 2011 vége előtt esedékes.

A francia Aleva és a német Siemens által közösen tervezett létesítmény az új technológiát képviselő európai nyomottvizes reaktorok (EPR) típusának első megépülő darabja. Az építésről szóló rossz hírek ezért is érintik rendkívül kellemetlenül nemcsak a két tervező-építő konszernt, de az egész ágazatot.

A kivitelezésnél tömegesen felmerülő problémák ugyanis rámutattak, hogy a munkások nagy része semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik az atomreaktor-építés terén, így sokuk olyan odafigyeléssel végezte a munkáját, mintha egy „garázst eszkábált volna össze” – mutat rá a Der Spiegel. Ennek egyik okát abban látják a szakemberek, hogy több mint egy évtizede egyetlen európai atomerőmű sem épült, a kellő tapasztalattal rendelkező idősebb szakemberek közül pedig egyre többen mennek nyugdíjba.

A cikk a következő oldalon folytatódik

Miközben a klímaváltozás problémája kapcsán az utóbbi időkben sűrűn lehetett hallani a zöld energia térnyerése mellett a közelgő nukleáris reneszánszról, a valós számok mást tükröznek. Az atomenergia-ipar helyzetéről szóló 2009-es jelentés szerint ugyan világszerte 52 rektor van épülőben, de ezek közül 13 már több mint húsz éve nem készült el, 24 esetében pedig még nem tisztázott, hogy be lehet-e egyáltalán indítani őket.

A nehézségek láttán egyre több nyugati kormány hajlik arra, hogy új reaktorok építése helyett a már meglévő létesítmények üzemidejének meghosszabbításával próbálja megoldani a kibocsátás-csökkentés és a biztonságos ellátás kettős problémáját. A gond csak az, hogy nincs nem tudni, az eredetileg 30-40 évre tervezett élettartam után hogyan is kezd el viselkedni egy reaktor. Ráadásul sokakban merül fel a kérdés, hogy hogyan bízhatnák rá ezeket a felújításokat olyan cégekre, amelyek egy új reaktor építésénél is ilyen csúnyán felsülnek.

Az ázsiai feltörekvő országok lelkesedése ugyanakkor a nyugati aggodalmak ellenére is töretlen. Így például egyedül Kína olyan szintre kívánja bővíteni nukleáris energiatermelését 2020-ig, hogy azzal 70 San Fransisco méretű várost legyen képes árammal ellátni. India pedig jelenlegi 4 gigawattos kapacitását 470 gigawattra szeretné feltornászni 2050-ig.

A fenti jelentés tükrében persze más kérdés, hogy mi valósul meg ezekből a nagyra törő tervekből. Ráadásul a két ázsiai óriás igyekszik saját fejlesztésű technológiával megoldani a bővítéseket a sokkal drágább nyugat technológia helyett, így az európai és amerikai konszernek ezzel kapcsolatos reményei is kétségesek.

Az előkészítés és a kivitelezés a komplex technológia miatt akár 11 évig is eltarthat. Eszerint leghamarabb 2020-ban termelhetnek az új blokkok.

A fentiek mellett a már működő reaktorok tervezett 30 éves élettartamán túli üzemeltetésének előkészítése is folyamatban van. A Paksi Atomerőmű tavaly novemberében nyújtotta be erre vonatkozó programját az Országos Atomenergia Hivatalhoz (OAH) – derült ki a szakhatóság sajtóközleményéből.

A tervek szerint 20 éves üzemidő-hosszabbításhoz szükséges engedélykérelmeket blokkonként, legkésőbb az eredeti üzemidő lejárta előtt egy évvel kell benyújtani az OAH-hoz. A paksi erőmű egyes blokkjának üzemideje 2012-ben jár le, így az engedélykérelem beadása 2011 vége előtt esedékes.

Veszélyes szomszéd? A Greenpeace környezetvédelmi szervezet Párkány és Esztergom között tartott hétfői tiltakozó akciója ismét rávilágított a magyar-szlovák határtól mindössze 37 kilométerre található mohi atomerőmű bővítésével kapcsolatos problémákra. A zöldek azt kifogásolják, hogy a szlovákiai létesítmény 3-as és 4-es blokkja duplafalú vasbeton-szarkofág nélkül épül, ami komoly biztonsági kockázatot jelent, például egy repülőgép becsapódása esetén.

A Lévától nem messze fekvő mohi erőművel, illetve annak bővítésével kapcsolatban ugyanakkor már régebb óta hangoztatott kritika, hogy a létesítmény egy földtani törésvonalon fekszik, és a tervezés nem veszi figyelembe kellőképpen egy komolyabb földrengés lehetőségét.

-->