Egységes irányítás kell

Pedig 2007-ben csak az ágazatban foglalkoztattak adója és járuléka 430 milliárd forint volt, ezt tovább növelték a kutatás-fejlesztésben, az egészségturizmusban, az orvostechnológiai iparban előállított értékek – mondta Rácz Jenő volt egészségügyi miniszter az AmCham konferenciáján.



Sokat lendítene a válságból kivezető úton az egészségiparnak a megfelelő helyen való kezelése. Ám ehhez a döntéshozóknak válaszolni kell arra: milyen felelőssége van az államnak az egészségügyben, s mi-előbb közösen levert „cölöpökre” kellene építeni az ágazat jövőjét – állítja Szokodi Csaba, a kamara egészségügyi szekciójának elnöke.
A szakma nagyra értékeli, hogy a kormány az általa kért 25,5 milliárdnál közel 20 milliárddal többet szán az idén és jövőre a kórházak és szakrendelők működésére, ám ez az összeg még így is 40 milliárddal kevesebb a tavalyinál – közölte Rácz Jenő kérdésünkre. Ennyi pénzből ez az intézményrendszer nem finanszírozható, szükség van a struktúra átalakítására.

Az egészségügy és a nemzetgazdaság
Világgazdaság XIX. egészségügyi konferencia
2009. október 29.

Ennek előkészítését Orosz Éva, az ELTE tanszékvezetője, az OECD szakértője a szakmára és a civil szférára bízná. És elkerülhetetlennek tartja a közpénzekből finanszírozható ellátások meghatározását.
Ám óriási bizalmi válság van az egészségügyben, kritikus az ágazatban dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésének hiánya, emiatt a drágán kiképzett szakemberek elhagyják az országot, soha nem tapasztalt iramban öregszik az orvosok és a szakdolgozók köre. A szakma alapvetően az alacsony jövedelmek miatt erodálódott – állítja. Az állam halaszthatatlan felelőssége egy hosszú távú koncepció elfogadása a humánerőforrás garantálására.

Ezen és a gyógyítás minőségén is segíthetne a nem közalkalmazotti státusú, szellemi szabadfoglalkozású orvoslás intézményének bevezetése – állítja Mikola István szintén volt egészségügyi miniszter. Ebben a rendszerben a doktorok előre meghatározott és folyamatosan karbantartott díjat kapnának a munkájukért, így a „kelendő” doktorok megfelelő jövedelmet érnének el. Mivel a beteg is tisztában lenne a gyógyítási díjakkal, megszűnne a hálapénz. Ugyan a gazdasági körülmények határozzák meg az orvosilag lehetséges egészségügyi ellátást, de az a mainál lényegesen jobb lehetne – állítja. Szerinte – különösen a gazdasági válság miatt – egyeztetett központi tervezésre, irányításra, szervezésre és ellenőrzésre van szükség az egészségügyben. Ám ez nem államosítást jelent, az állam ezt a fel-adategyüttest delegálhatja akár az ÁNTSZ-hez. Elkerülhetetlen a megfelelően strukturált ágazat konszolidálása és a törvényben szabályozott tőkebevonás. Ám ez utóbbira csak akkor van esély, ha a gyógyítási költségekbe beépül az amortizációs hányad.