Távhőverseny – előzés vidékről

A fűtés és melegvíz-szolgáltatás e módja a 70-es évektől terjedt el, nagyobb lakótelepek „kötelező” kellékeként. Sok rendszernek ipari hőszolgáltatási funkciója is volt, amely napjainkra már minimálisra csökkent. A távhőszolgáltatás, mint a hazai energetika szerves része, a rendszerváltás után kapott különös politikai hangsúlyt, elsősorban az árak drasztikus emelkedése miatt, mivel hazánkban 650 ezer lakásban több mint 2 millió ember veszi igénybe ezt a szolgáltatást.

Az előző rendszerből maradt örökséget sokan sokféleképpen értékelik, de tény, hogy az elv környezetbarát, költséghatékony, és tüzelőanyag oldalon jól diverzifikálható energiaszolgáltatási módot takar, amely azonban nálunk a rendszerek kialakításakor vélhetően költségcsökkentés miatt alkalmazott egyszerűsítéseket a mai napig nyögi.

A szektor fogyasztói megítélése hagyományosan negatív, de az elmúlt évben határozottan javult, ez jórészt a politikai támogatásnak tudható be. A távfűtés tipikus versenytársa a gázfűtéses központi kazánházra épülő rendszer, bár nemrég megjelentek a hőszivattyús technológiák is, de ezek nagyfokú elterjedése a közeljövőben nem valószínű.

Míg Nyugat-Európában kisvárosok kertes övezeteiben is találkozhatunk távfűtéssel, nálunk nagyrészt az iparosított technológiával készült épületek vagy közismertebb nevén panelházak szerepelnek a fogyasztók között, ezeket kiegészítik intézmények, irodák vagy akár bevásárlóközpontok, sportcsarnokok is.

További részletek a holnapi Világgazdaságban!