Pedig Antall József kormánya idején, a kilencvenes évek legelején megszületett az országgyűlési határozat, hogy 300 milliárd forinttal kell kárpótolni a biztosítót, ám a vagyonjuttatás elmaradt.
Úgy látja, noha csatlakoztunk az Európai Unióhoz, szabad a tőke, a munkaerő, a szolgáltatások áramlása, mégsem lettünk a közösség része. Demográfiai válság van, s meggyengült a szolidaritás, nem tudható például, hogy az állami vállalatok mennyi tb-járulékot fizetnek az egészségbiztosítónak.
Ma már annyira nagy a baj az egészségügyben és az oktatásban is, hogy kötelező félretenni a politikai csatározásokat, közös alapelveket kell és lehet elfogadni. Ezek között van a szolidaritás elvén nyugvó, az ellátás esélyegyenlőségét garantáló biztosító, ám meg kell határozni, milyen szolgáltatások járnak a járulékbefizetések fejében.
Abban is egyezségre lehet jutni, hogy föl kell mérni a regionális népegészségügyi trendeket, és azok adják meg a reális egészségügyi szükségleteket, amelyekhez igazítani kell a kapacitásokat s allokálni a pénzügyi forrásokat. Tényeken alapuló egészségügyi ellátást kell teremteni.
Mindenki egyetért a szemléletváltás szükségességével. A következő kormánynak nagyon fontos feladata lesz a humánerőforrás megjelenítése a társadalomban. Pénzügyi mágusok ugyanis nem tudják megoldani a humán szféra gondjait, megteremteni az átalakításának feltételeit. Ezért ki kell emelni a minisztériumok rendszeréből a humán szférával foglalkozó tárcákat, hiszen egészséges emberek nélkül nincs gazdasági kibontakozás.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.