"Csak addig játszom, míg visszanyerem, amit elveszítettem!”

A Szerencsejáték Zrt. által nyújtott játékokra a játékszenvedéllyel küszködők alig költenek több pénzt, mint az átlagos „nem problémás” játékosok, derül ki „A játékszenvedély és felelős játékszervezés” című tanulmányból. Ők a kompetitoroknál: a szórakozóhelyek félkarú rablóinál, kaszinókban, online pókeren játszanak el nagy pénzeket.
Bár kétségtelen tény, hogy aki már függő, az mindent, válogatás nélkül játszik. Egy nemzetközi skála alapján készült másik vizsgálat szerint nem a Szerencsejáték Zrt. játékai, fogadásai – pl. a heti gyakoriságú lottók, a Totó, Kenó vagy a gyakran játszható Puttó – számítanak a függőség szempontjából magas kockázatú játékoknak - áll a társaság szerkesztőségünkbe is eljuttatott közleményében.

A felmérés azt mutatta, hogy a hobbiból játszó, úgynevezett nem problémás játékosok 94%-a választja a Szerencsejáték Zrt. játékait. Ezzel szemben a szerencsejáték-függőknek csak 24%-a az, amelyik csak a Társaságnál, 69%-uk mindenhol játszik, de főleg a kompetitoroknál, tehát kaszinókban, játék automatáknál, online szerencsejátékozik. Ez utóbbit 48%-uk választja.

A Szerencsejáték Zrt. felelős játékszervező, a European Lotteries (Európai Lottótársaságok Szövetsége) iránymutatásai alapján mindent megtesz azért, hogy csak olyan játékokat fejlesszen, amelyek nem tartoznak az úgynevezett veszélyes, gyorsan ismétlődő kategóriába, azaz ahol azonnal lehet nyerni és az egyik forduló másodperceken belül követheti a másikat.

Ezen túlmenően kutatásokat végeztet a témában és felvilágosító kampányokat szervez. (Hamarosan minden értékesítő helyen hozzáférhető lesz a Társaság által készített felvilágosító füzet, amely a szerencsejáték veszélyeiről és a segítségnyújtás módjairól szól.)
A kutatásból kiderül, hogy a megkérdezettek 67%-a el is várja a Társaságtól a kutatások támogatását, 84%-a pedig a felvilágosító kampány szervezését.

A tanulmány szerint a közvélekedés a játékszenvedélyt a súlyos szenvedélybetegségek között tartja számon, de a megkérdezettek keveset hallottak róla. (Érdemes hangsúlyozni, hogy a kábítószereket kipróbálók és használók számát folyamatosan monitorozzák az elmúlt 15 év során - kb. 24 000–re becsülhető a problémás kábítószer-használók száma -, míg a játékszenvedéllyel élőkről ez az első átfogó adat.)

A megkérdezettek egy 100 fokú skálán 85-ös súllyal az egyént tették felelőssé a játékszenvedély kialakulásáért, 50-es súllyal a játékostársakat és 42-vel a játékszervezőt.

A szerencsejáték-szenvedélybetegség kialakulásának folyamata hasonlatos az alkoholizmushoz vagy kábítószer-függőséghez. Fokozatosan eszkalálódik, kicsiben indul: „Csak addig játszom, míg visszanyerem, amit elveszítettem!”, majd végül az érintett számára már követhetetlenné és kezelhetetlenné válik a folyamat.  Az „útjelző köveket” pedig a mértéktelen költésből fakadó eladósodás, a tönkrement egzisztenciák, a széthullott családok jelentik. A kutatás ezért fokozott hangsúlyt fektetett arra, hogy vizsgálja a játékszenvedéllyel élők hozzátartozóinak helyzetét is.