Ugyanezt a módszert lehetne alkalmazni a vízfogyasztásmérőt illetően is, bár arra egyik európai uniós direktíva sem vonatkozik. Ismert, hogy a háztartások egyik legjelentősebb energiafelhasználása (a fűtésen túlmenően) a meleg víz előállítása során történik.
Ugyanígy természetesen kíváncsi lehetne az a mintegy 600 ezer háztartásban élő is, aki távhőt használ, hogy mennyit tudna megtakarítani azzal, ha a szobahőmérsékletet csökkenthetné, amikor nem tartózkodik otthon.
A mai elektronikai és informatikai világban egy ilyen kombinált fogyasztás- és költségmérő, illetve -összesítő szerkezet telepítése a meglévő fogyasztásmérők használata mellett is „filléres” megoldás lehetne annak érdekében, hogy az uniós direktívákban megfogalmazott célokat teljesíteni lehessen. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a magyar háztartások döntő többsége e direktívák nélkül is kíváncsi arra, hogy áll az energia- és a vízfogyasztással. Mindezek ellenére túlzás lenne azt állítani, hogy az ilyen jellegű termékek akár a legkisebb mértékben is elterjedtek volna Magyarországon.
Mindezeket azért taglalom, mert úgy látom, hogy az okos méréssel egy újabb „óriás” közeledik felénk. Nagy lendülettel érkezik: konferenciák, tanulmányok, EU-s direktíva, a szabályozói környezet változása. Nagy fantáziát látnak ebben az órák potenciális gyártói is. Nem mindegy, hogy melyik szabványt fogadják el, és kinek kell majd (lesz szerencséje) a közel hatmillió fogyasztásmérőt gyártania és felszerelnie.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.