Egyes hivataloknál az informatikai eszközök jelenléte, sajnos, jellemzőbb, mint alkalmazása. Az EU-s támogatásokért folyamodó pályázók és pályázatírók rémtörténeteket mesélhetnének. Képzeljék el, milyen az, amikor bizonyos közreműködő szervezetek számára a pályázó kifizetési kérelmét Word formátumban kell megalkotni (kimásolva a táblázatkezelőből az adatokat), majd a kész anyagot írásvédett PDF-fé alakítva kell benyújtani, így biztosítva, hogy a leadást követően legyen ismét mit begépelnie (!) a hivatal e feladatra kijelölt alkalmazottjának is. Hány ember dolgozik így fölöslegesen, s hány olyan, amúgy elkerülhető hiba születik, ami újabb hetekkel tolja ki a pályázott támogatás lehívását? Biztosan nem kevés – de úgy tűnik, ez a hatóságot nemigen izgatja.
Az informatika alkalmazása kapcsán a hivatal többször is tanúbizonyságát adta annak, hogy – ha szabad az angol nyelvből átemelt eufémizmussal élni – „kihívásokkal küzd”. A kitöltendő formanyomtatványokba beégetett automatizmusok nemegyszer hibásan működnek, arra kényszerítve ezzel a pályázót, hogy a cél érdekében „megbütykölje” – illegálisan módosítsa – a hivatalos nyomtatványt. Az adatszolgáltatás egyes fajtáira csak elektronikus úton van lehetőség, de előfordul - például az EMIR (Egységes Minisztériumi Információs Rendszer, az EU-s pályázatok kormányzati kezelő rendszere) Projekt Előrehaladási Jelentése esetében –, hogy a felugró ablaka nem alkalmas a jellemzően 1000 karakternél hosszabb tartalom rögzítésére. No, ekkor jön a hiánypótlás, amit viszont ismét csak Word-formátumban lehet beküldeni…
Mindenki másképp csinálja – a különböző pályázatokat felügyelő szervezetek, különböző elvárásokat támasztanak, és a pályázó csak reménykedhet, hogy sikerül az adott hatóság szája íze szerint benyújtani az anyagot. Van olyan energetikai pályázat, amely esetében táblázatos formában kell 2038-ig megsaccolnia a vízdíj alakulását.
Eltekintve attól, hogy az így keletkezett dokumentum milyen kínok elé állítja majd az olvasót (ha egyáltalán lesz olvasója az ilyen anyagnak), kérdés, hogy mi haszna van jós-szerepbe kényszeríteni a pályázót. Igaz, a misztikum más esetekben sem áll messze a kiíróktól – van úgy, hogy a gondolatolvasás is alapkövetelmény. Teszem azt, az informatikai pályázatokhoz sehol sincs kifejtve a kifizetési kérelemhez beküldendő dokumentumok teljes köre (pl. oktatási tematika, jelenléti ív, teljesítés-igazolás, minden számlához külön jegyzőkönyv stb.), s így – még pályázatíróként is – szinte kizárt a hiánypótlás-mentes elszámolás, ami megint csak a projekt csúszásához vezet.
A pályázati rendszer jelenlegi működése, széttagoltsága, sajnos kedvez a hasonló, bosszantó jelenségeknek. „A támogatási projekteket jellemző, nehezen elkerülhető késedelmek egyrészt megviselik a pályázati folyamat résztvevőit, másrészt azzal fenyegetnek, hogy nem jut idő lehívni a Magyarországnak megítélt EU-támogatás teljes keretösszegét.” – hangsúlyozza a Magyar Pályázatkészítő Iroda vezérigazgatója, Essősy Zsombor. A 2007-2013-as támogatási időszak félidejében járunk, s eddig a pénzek alig több mint 10%-át fizették csak ki.
Legfőbb ideje átgondolni, horribile dictu, megtervezni, hogyan és mire költjük a fennmaradó több ezermilliárd forintot.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.