Hogyan lehetne a lakástámogatást és az otthonteremtést modernizálni?

Az anyag szerint jelen helyzetben előretekintő, problémamegoldó szemléletre van szükség, nem elég a felmerült problémák utólagos kezelése. Rövid és hosszú távú állami gazdaságfejlesztési tervre, társadalmi jövőképre van szükség. A lakásprogramot illeszteni kell a gazdaságfejlesztési, vidékfejlesztési, népesedési, oktatási, szociális, energia hatékonysági, környezetvédelmi, építészeti, közlekedési, egészségügyi programokkal.

Az építőipari kis és középvállalkozásoknak jóval nagyobb gazdálkodási biztonságot, jogbiztonságot kell adni, életben kell tartani a hazai építőanyag gyártói, tervezői, kivitelezői, ingatlanforgalmazói kapacitásokat, építőanyag kereskedéseket. A közbeszerzési rendszert, a fedezetkezelő intézményt alkalmassá kell tenni a feladata betöltésére.

Javasolt intézkedések

A TLE javaslata számos elvi tételt rögzít, és számos konkrét intézkedést kezdeményez a következő kormányzati ciklusokra, nevesíti és összefoglalja a javasolt lakáscélú támogatásokat, javasol kiemelt állami programokat, bemutatja a támogatások költségvetési összefüggéseit.

Alapvetően fontosnak tartják az anyag készítői, hogy a lakásügyi támogatásoknak legyen feltétele a színvonalas tervezés, a fenntartható fejlődést garantáló minőségi építőanyag felhasználása, a minőségi kivitelezés, az energiahatékonyság, az építési költségek számlával igazolása, valamint szociális szempontok is. Ennek érdekében össze kell kapcsolni a lakástámogatásokat a gyermekvállalással, a jövedelemadózással, az energiahatékonysággal, a minőségi és legális építéssel.

Az uniós szabályok adta körben szükséges lenne az 5 százalékos áfa bevezetése a felújításokkal, építésekkel kapcsolatban. A családok támogatásánál az állami adóbevételekről való lemondást a segélyezési elv elé kell helyezni, ez teremt munka és érték alapú, fenntartható rendszert. Az előtakarékosság elvárását/lehetőségét fokozatosan bővíteni lehetne a lakáscélú támogatásokkal kapcsolatban. A szociális segélyeket a valóban, önhibájukon kívül nehéz helyzetben lévők számára kell nyújtani, egyben biztosítani a munka és a társadalmi integráció lehetőségét, elvárva az integrációra törekvést.

Csak a gazdaságilag megtérülő felújításokat célszerű támogatni, a nem városképi jelentőségű gazdaságosan fel nem újítható épületek szanálása, új lakások építése a célszerű. Nem megkerülhető, hogy nem pusztán energiahatékony, hanem élhető, megfelelő életminőséget lehetővé tévő épületekre, lakásokra van szükség. Szem előtt kell tartani, hogy ne generáljunk a következő generációk számára újabb megoldandó problémákat.

A lakástámogatásokat döntően az építések és az újlakás-vásárlások, felújítások támogatásán keresztül célszerű nyújtani. Az építések ösztönzése gazdaságélénkítő, munkahelymegtartó hatású és egyben jelentős költségvetési bevételekkel jár. A költségvetési kiadások tervezésekor a bevételekre is figyelemmel kell lenni: a legális építések támogatása a lakás bekerülésének kb. 47 százalékát kitevő költségvetési bevétellel (áfa, szja, tao, egyéb járulék) jár, ami jellemzően meghaladja az adott lakásra jutó támogatások mértékét. Az önkormányzatok építésigazgatási szerveit fokozottabban be kell vonni a lakástámogatások felhasználásának ellenőrzésbe.

Azok számára, akik lakástulajdon megszerzését, fenntartását nem tudják megengedni, vagy a mobilitás érdekében szükségük van rá, a modern, családi életvitelre alkalmas (50-90 nm-es) bérlakásokat kell biztosítani, amelyeket a későbbiekben akár meg is vásárolhatnak. Egy fenntartható, kezelhető bérlakásrendszert építéssel lehet kialakítani. Az államilag ösztönzött bérlakásépítés egy olyan konjunktúrakiegyenlítő eszköz lehetne az állam kezében, amellyel közvetlenül tud hatni a lakásépítésekre. A bérleti díjnak nagyságrenddel a tulajdonszerzés törlesztő részlete alatt kell lennie. Kormányzati lobbi is szükséges, hogy a költségvetési terhelés csökkentése érdekében az uniós pénzeket bérlakásépítésekre is fel lehessen használni.

A javaslat szerint a lakásügynek ágazatként értelmezve évente hozzávetőleg 375 milliárd forint költségvetési forrásra  (GDP 1,5%-a) van szüksége. Ez az arány igazodna az EU tagországok lakástámogatásaihoz. Ezt a szintet több év alatt, fokozatosan kell elérni. Cserében kapunk nagyjából ezzel azonos nagyságú költségvetési – e program nélkül nem megvalósuló - bevételt, munkahelyeket, működő ipart, modern lakásokat és a sokat emlegetett, régóta hiányzó munkaerő mobilitást – összegzi az előnyöket az anyag.