Minőségtől válságálló kiadványok

A gyerekkönyvek „válságállóságának” van egy nyilvánvaló meg egy kevésbé nyilvánvaló magyarázata – kezdi a kikezdhetetlenség okainak sorolását Demény Eszter, a Pozsonyi Pagony Könyvkiadó Kft. tulajdonos-kereskedelmi igazgatója. Mára nyilvánvaló: létezik egy olyan, viszonylag népes középosztálybeli vásárlóközönség, amely fontosnak tartja, hogy a gyerekei igényes könyvet forgassanak, olvassanak, s ők ezen az értékválasztásukon a válság hatására sem változtattak. A kevésbé nyilvánvaló magyarázat a gyerekkönyvszakma megújulásában rejlik: sikerült olyan minőségi kínálatot létrehozni, amely mellett a recesszióban is kitartanak a vásárlók. Ez az ok azért nem nyilvánvaló, mert a gyerekkönyvpiac rendszerváltás utáni története látszólag megegyezik az egész magyar könyvkiadáséval, amely az 1990-es évek elején zuhant, 1997 és 2007 között viszont hatalmas bővülést produkált. A gyerekkönyvek esetében a csökkenés azonban a könyvpiaci átlagnál is nagyobb volt: nemcsak a példányszámokat érintette, hanem a tartalmat és a kivitelt is mélyre nyomta. Ebből kellett megújulni; új szerzőket bevezetni a piacra, grafikusokat gyerekolvasókhoz szokott illusztrátorrá nevelni, elfogadtatni a vásárlókkal, hogy az igényes gyerekkönyvnek bizony ára van.

Az eredményt feketén-fehéren mutatják a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének tavalyi üzlet évről szóló adatai. Miközben a magyar könyvpiac egésze reálértéken számolva közel 10 százalékkal zsugorodott, és mintegy 64 milliárd forintos vásárlói forgalmat bonyolított, addig a gyerekkönyvpiac reálértéken majd 3 százalékkal bővült, vásárlói áron számolva 9,2 milliárdos árbevételt produkált. A könyvpiac többi szegmensének inflációval korrigált forgalma rosszabb volt tavaly, mint 2009-ben: egyedül a szépirodalom „dicsekedhet” névértéken stagnáló árbevétellel. A szépirodalom (fikció) eredménye a gyerekkönyvkiadás bővülése mellett nyilvánvalóan mutatja, hogy a piacépítés kulcseleme a könyvek esetében az új kortárs szerzők bevezetése.

Ezt a megállapítást erősíti a Pagony története is. Gyerekkönyvboltként indultak 2001-ben – meséli Demény Eszter –, ez azért volt hasznos, mert közvetlen tapasztalatot szereztek arra vonatkozóan, hogy mit is keresnek az olvasók, illetve a szülők. Első átütő kiadói sikerüket 2003-ban még nem új szerzővel, hanem Marék Veronika Boribonjának újbóli bevezetésével aratták, innentől azonban nagy hangsúlyt fektettek egy új, saját szerzői kör kiépítésére. Mára ennek a munkának is kezd beérni a gyümölcse: Bartos Erika Bogyó és Babóca-sorozata, csakúgy, mint Berg Judit tündérei általános ismertségnek örvendenek a szülők körében. Berg Judit gyerekszerzői karrierje egyébként könyvmarketinges tanulsággal is szolgál; az óvodásokat megcélzó tündérvilágból időközben „továbblépett” a Rumini-kalandregények miliőjébe.

Az új szerzők bevezetésének jelentőségével Janikovszky János, a Móra Könyvkiadó Zrt. többségi tulajdonos-vezérigazgatója egyetért ugyan, de legalább ilyen fontosnak tartja az értékőrzést, a magyar gyerekirodalom klasszikusainak piacon tartását, ezen a Móra kiterjedt jogdíjvagyonának ismeretében nincs is mit csodálkozni. A Móra története egyébként kis túlzással a magyar gyerekkönyvkiadás története: a rendszerváltáson átvezető menedzsmenthibák miatt a kiadó nem csak részpiaci elsőségét, kitűnő szerkesztőgárdáját, jogdíjvagyonának meghatározó részét veszítette el 1994-re. Ekkor írta ki az Állami Vagyonügynökség munkavállalói résztulajdonosi program keretében a Móra privatizációját. Janikovszky János ekkor édesanyja, a Mórához szerkesztőként is kötődő Janikovszky Éva révén szerzett meghatározó kisebbségi tulajdont a kiadóban. Az elmúlt másfél évtized alatt apránként vásárolta ki a pénzügyi befektetőket, csakúgy, mint a munkavállalókat. Mára 98 százalékos tulajdonosa a cégnek, amelyet vezérigazgatóként is vezet. A kétezres évekre sikerült visszaszerezni a kiadónak a magyar szerzőjű gyerekkönyvpiacon az elsőséget.

Demény és Janikovszky abban egyetért, hogy a fő problémájuk a nagy terjesztőhálózatoknak való likviditási kiszolgáltatottság. Az országos hálózatú kereskedők nem fizetnek időben az eladások után, ezért a késedelmet jogszerűvé tevő szerződésmódosítást kényszerítenek rájuk. Ezalól talán csak a Libri jelent kivételt – hangsúlyozza Janikovszky. A Móra 90 százalékban a könyvpiac hagyományos kis- és nagykereskedőin keresztül értékesíti könyveit, a Pagony terjesztésében nagyobb súlyt, 20 százalékot képviselnek az alternatív csatornák. ZsA