Most már biztos, hogy felépül a fúziós erőmű

A 16 milliárd eurós ITER nemzetközi fúziós atomenergia projekt a napokban kedvező választ adott azokra az aggodalmakra, amelyek szerint költség és vezetési problémák miatt, továbbá a finanszírozó országok gazdasági nehézségei folytán a tervezettnél kisebb lesz, vagy esetleg meg sem épül a fúziós atomerőmű.

A múlt héten ugyanis a vállalkozás élén álló tanács elfogadta a projekt költségeire, ütemezésére és tervezésére vonatkozó elképzeléseket, az ITER (International Thermonuclear Experimental Reactor - Nemzetközi Kísérleti Termonukleáris Reaktor) élére pedig Oszamu Motodzsimát, a japán Nemzeti Fúziós Tudományok Intézetének volt általános igazgatóját nevezte ki. Mindez közelebb vezetett ahhoz, hogy megépüljön az ITER, s megkezdje működését.

A várhatóan 30 éves programból az építésre 10 évet szánnak, a létesítmény pedig 20 évig fog működni. Az építkezés a franciaországi Cadarache-ban folyik 2008 óta. A talajmunkák és a betonozás mellett a múlt héten már egy távközlési kábel lefektetésére is sor került a B07 műszaki épület és az 1. számú szerződéses terület között.

A projekt hivatalosan deklarált célja, hogy „bizonyítsa a fúziós atomenergia békés felhasználásának tudományos és technikai kivitelezhetőségét”. A reaktorban a deutérium és a trícium magok egyesülése során egy hélium atommag és egy nagyenergiájú neutron jön létre. A fúziós erőmű levegőbe juttatott káros anyag kibocsátás nélkül és minimális radioaktív hulladék anyag keletkezése mellett működne. A fúziós reaktorok jóval biztonságosabbak a hagyományos atomerőműveknél, mert üzemzavar esetén leállítják önmagukat a magas hőmérséklet automatikus megszűnésével.

Az ITER története a Wikipédia összefoglalója szerint 1985-ben indult egy Európai Unió, az USA, a Szovjetunió és Japán közti együttműködés keretében. Az EU-t az Euratom szervezet. A közben megszűnt Szovjetunió helyét Oroszország vette át. Sok éves huzavona, tárgyalássorozat során idővel világossá vált, hogy a kezdeti tervek támogatás hiányában nem megvalósíthatóak. Ezért elkezdődött egy csökkentett költségvetésű ITER tervezése. Kanada belépett a projektbe, 1999-ben az USA – feltehetőleg anyagi okokból – viszont kilépett.

Bár 2001-re kialakultak a végleges tervek, a viták folytatódtak a finanszírozás megosztásáról, és a majdani helyszínről. 2003-ban Kína is belépett a projektbe. Néhány hétre rá az USA visszatért, majd Dél-Korea is csatlakozott, Kanada viszont búcsút mondott, vélhetőleg azért, mert világossá vált, hogy nem Kanadában épül majd meg az erőmű. 2005 nyarán dőlt el, hogy a franciaországi Cadarache lesz a beruházás helyszíne. Még az év végén belépett a projektbe India. 2006 végére formálisan is létrejött a reaktor megépítésével megbízott bizottság, egy évvel később pedig megalakult az ITER szervezete.

2008 őszén megindult az építkezés, az első plazmaműveletet 2016-ra várják. A projekt teljes élettartama előreláthatólag 30 év lesz. 2006-ban még ötmilliárd eurósra becsülték a most 16 milliárdosnak mondott projektet. Az első fúziós erőmű, a Demo várhatóan 2050 körül indul be, és az ezt követő körülbelül 30 évben a terjed el széles körben a fúziós energiatermelés.

Magyar részvétel

Az ITER projektben magyar szakemberek is részt vesznek, uniós pályázat keretében pedig további munkatársak is bekapcsolódhatnak a munkába. A magyarországi fúziós kutatások a Magyar Euratom Fúziós Szövetség keretén belül folynak. A magyar mérnökök a jövőbeli fúziós reaktorok üzemanyag utánpótlásának biztosítására szolgáló úgynevezett trícium szaporító kazetták tervezésén dolgoznak. Részt vesznek az ITER fúziós plazmájának mérésére szolgáló 4 diagnosztikai eszköz tervezésében és megépítésében is.