Geréb Ágnes és az otthonszülés - egy mentőorvos véleménye

A cikk eredetije blogjaink között jelent meg: http://rontgen.blog.vg.hu

Geréb Ágnes tevékenysége

Geréb Ágnes először egy 2003-as ikerszülés kapcsán került a figyelem középpontjába. Ekkor egy ikerpár második tagja megszületése után nem lélegzett, újraélesztéssel próbálkoztak. Miután ez nem sikerült mentőket hívtak, akik újszülöttet újraélesztették, aki azonban addigra már olyan súlyos agykárosodást szenvedett, hogy a kórházban később meghalt.
Az orvosszakértők szerint ennél a szülésnél nem volt sem felnőtt-, sem újszülött-újraélesztésben jártas személy a helyszínen, emellett hiányoztak az újraélesztéshez szükséges eszközök, gyógyszerek is. Ráadásul a mentőkkel „elfelejtették” közölni, hogy ikerszülés történt.  Az ikerszülés ugyanis mindig kiemelt kockázatú szülésként kezelendő, még akkor is, ha a magzatok elhelyezkedése ideális, ezért biztosítani kellett volna, hogy jól felszerelt intenzív centrum, valamint koraszülött részleg álljon rendelkezésre szükség esetén. Emellett, az ikerszülésnél a 2003-ban hatályos tankönyv előírásai szerint két szülész-nőgyógyásznak és két másik szakorvosnak is jelen kellett volna lennie, valamint műtőt is rendelkezésre kellett volna bocsátani.

A második eset 2007 szeptemberében történt, itt a magzat szülés közben elakadt a szülőcsatornábanezért Geréb Ágnes méhösszehúzódást serkentő szert adott az anyának. Ezzel az igazságügyi szakértők szerint csak rontott a helyzeten, hiszen az addig is oxigénhiányban szenvedő magzat oxigénhiányát még inkább fokozta az erősebb méhösszehúzódások miatt. Ezt követően, a szakértők szerint szakszerűtlen fogásokkal próbálta a magzatot világra segíteni. A mentők értesítésére ismét később került sor, kiérkezésükkor a magzat már halott volt. Az orvosszakértő szerint a megszületendő gyermek halálát az oxigénhiány okozta, amely egyebek mellett a szülésznő szakszerűtlen fogásai miatt bekövetkező gerincsérülésből fakadt. A halott magzatot végül a kórházban egy egyszerű gátmetszéssel (ezt otthon is meg lehet és kell is tenni, ha szükséges) emelték ki. A terhes nő szintén magasabb kockázati csoportba tartozott, hiszen elmúlt 35 éves, és ismert pajzsmirigy betegségben szenvedett, a magzat pedig kifejezetten nagy súlyú volt.

A harmadik esetnél az anya került kivérzett állapotban a kórházba, ahol szerencsére sikerült az életét megmenteni. Végül, az utolsó esetben egy a XII. kerületben levő Születésházba kellett mentőt hívni, mert az ott született újszülött keringése összeomlott.

A kalauz

Ha csak a száraz tényeket nézzük, Geréb Ágnest 2007-ben a jogerősen eltiltották a szakmájának gyakorlásától, ettől magát nem zavartatva továbbra is vezetett le szüléseket, elmondása szerint szülésznői minőségben. Azonban Magyarországon jelenleg szülésznőknek nem engedélyezett a felügyelet nélküli szülés levezetése. Vajon azért a buszsofőrért is élőláncot alkotnának-e, akit halált okozó közúti baleset miatt a foglalkozásától eltiltottak és az eltiltás alatt iskolabuszt vezetve - mondván, hogy ő csak kalauz - újra balesetet okoz?

A Születésháznak és magának Geréb Ágnesnek sem volt a fenti időszakban az általa folytatott tevékenységre ÁNTSZ engedélye, de még felelősségbiztosítása sem. Felmerült-e valakiben is, hogy Geréb Ágnes hogyan kezeli a veszélyes hulladékot (a vérrel, testnedvekkel szennyezett ágyneműt), a szülés után visszamaradt méhlepényt? Tehát sofőrünknek nemhogy jogosítványa nincs, kötelező felelősségbiztosítással sem rendelkezik.

A szakértői vélemények szerint Geréb Ágnes számos olyan szakmai hibát elkövetetett, amelyeket egy képzett szülésznő nem követhetne el. Persze, az orvosi szakma nem csak könyvekből megszerzett tudásból áll. Mindenki követ el hibákat, de alapvetően az elvárható, hogy ezekből tanuljunk, tovább képezzük magunkat, olvassunk, gyakoroljunk. Ezt a hivatást nem lehet szakmai alázat nélkül űzni. Már az első eset után is felmerült bennem, hogy Geréb Ágnes vajon elvégzett-e bármilyen felnőtt- és gyermek újraélesztési tanfolyamot? (Ez utóbbi tartalmazza a szülés körüli teendőket is). A bíróságon azonban megkérdőjelezte az elakadt magzat esetében a gátmetszés szükségességét, annak a beavatkozásnak a létjogosultságát, amely akkor megmenthette volna a baba életét.

Persze lehet élőláncot alkotni, mozgalmat indítani, de a tények makacs dolgok, egy szakmabelinek nehéz nem észrevenni őket. Ugyanakkor a bokabilincset és az ügyvédjétől való elzárást abszolút túlzásnak tartom, hiszen nem megalázni kell valakit, hanem igazságot szolgáltatni. Térjünk rá magára az otthonszülésre, de immár Geréb Ágnes nélkül, hiszen meggyőződésem, hogy az otthonszülés társadalmi elfogadtatásának az ő személye sokkal többet ártott, mint használt.

Kockázatok és mellékhatások

Véleményem szerint a terhesség és a szülés természetes dolog, az állapotos nő nem beteg, hanem egy csodálatos folyamat részese. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a fogantatástól ők már ketten vannak. Komoly orvosetikai kérdés, hogy kinek az érdeke fontosabb, amennyiben ezek ütköznek: a magzaté vagy az anyáé? Fontosnak tartom a minél kisebb stresszel járó terhességet és szülést is, mind a magzat, mind az anya védelmében.

Tény, hogy Magyarországon kissé túl medikalizáltnak tűnik a terhesgondozás és szülés. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az elmúlt tíz évben itthon is a tényeken alapuló orvoslás került előtérbe, ami azt jelenti, hogy - nagyon leegyszerűsítve - ha egy gyógyszer, vagy eljárás nagyszámú betegen beválik, akkor először azt kell alkalmazni. Az orvosi munkát egyre inkább nagy nemzetközi protokollok alapján végezik és egyre kevésbé a saját empirikus tudás szerint, ennek az eredménye pedig mérhető.

Az otthonszülés nem csak Magyarországon vált ki vitákat, hanem a világon mindenütt. Az EU 2003-ban indította el a PERISTAT projektjét, amelynek a célja, hogy felmérje a szülés körüli egészségügyi mutatókat és megpróbáljon egységes ajánlásokat megfogalmazni az ellátás tekintetében. Ez a tanulmány azt mutatta, hogy Európa nyugati felében Hollandiában a legmagasabb a magzati halálozási ráta, a koraszülött halálozás és a születés körüli újszülött halálozás is. Majd öt évvel később a vizsgálatokat megismételték, ekkor már 26 ország részvételével (PERISTAT II.), ahol Hollandia tartotta a fentiekben a vezető szerepét, igaz a mutatók valamelyest csökkentek, de lassabban, mint más országokban. A holland eredményeket csak részben magyarázza, hogy ott relatív magas az idősebb korú szülő nők és az ikerterhességek száma.
Egy másik tanulmányban a szülés körüli halálozásban nem volt különbség a tervezett otthonszülés és a kórházi között, azonban a neonatális korban (szakszóval a baba 0-28 napos kora) háromszor több baba halt meg azok közül, akik otthon születtek, mint akik a kórházban születtek. (Maternal and newborn outcomes in planned home birth vs planned hospital births: a metaanalysis.Wax JR, Lucas FL, Lamont M, Pinette MG, Cartin A, Blackstone J. 2010). Igaz, ezt a tanulmányt sokan és sokféleképpen támadják, de az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium kifejezetten ellenzi az otthonszülést, amíg a fenti tanulmányban foglalt részletek nem tisztázódnak.

 Ugyanakkor számos olyan tanulmány is született, amely a tervezett otthonszülést legalább olyan biztonságosnak ítéli, mint a kórházi szülést. Sőt, nem egy olyan tanulmány is létezik, amely alacsony rizikócsopotba tartozó várandósok esetében az otthonszülést még biztonságosabbnak is találta, mert az otthonukban szülők esetében kevesebbszer volt szükség olyan orvosi beavatkozásra, mint a szülésindítás, a fájdalomerősítés, a gátmetszés, vagy a császármetszés és más szülésbefejező műtétek. (pl. Olsen, O. (1997), Meta-analysis of the Safety of Home Birth. Birth, 24: 4–13.) Fontos megjegyezni, hogy az otthonszülésekkel foglalkozó tanulmányok mindegyike csak az alacsony kockázati csoportba tartozó terheseket választotta be a vizsgálatba, fel sem merült ezekben a dolgozatokban, hogy például ikerterhes, vagy kísérő betegségben szenvedő terhes nők otthon szüljenek. Alapvető probléma azonban, hogy a fenti tanulmányok sokszor egészen más metodikát használnak, más és más a tanulmányba befogadott résztvevők szűrésének szempontja is, így nem kaphatunk korrekt és kielégítő képet az igazságról.

Lényeges, hogy megkülönböztessük a tervezett otthonszülést a nem tervezettől, hiszen az utóbbi mindig egy sürgősségi állapotot takar, nincsen sem a szülő nő, sem a környezete felkészítve a szülésre, ráadásul ebbe a kategóriába sorolható a koraszülések egy része is. Magyarországon évente 500-600 intézményen kívüli szülés történik, és ennek csak kis része tervezett otthonszülés.

Két kesztyűs kézzel

Bármennyire is nem meghatározó az otthon szülni kívánók száma, mára az otthonszülés megkerülhetetlen igénnyé formálódott, amivel a döntéshozóknak szembe kell nézniük.

A szüléssel kapcsolatos álláspontom az, hogy bárhol is történjék, annak a lehető legtermészetesebb módon kell végbemennie. Hiszen - ismétlem önmagam - nem betegségről van szó, és a lehető legkisebb medikalizációval kell, hogy járjon. Azonban, amikor kell, azonnal és adekvátan kell cselekedni! Általánosságban elmondható a szüléssel kapcsolatban, hogy amikor baj van, akkor nagy a baj, azonnali beavatkozásra lehet szükség. Ismert fogalom a nőgyógyászoknál a két kesztyűs műtét, ilyenkor még beöltöznie, bemosakodnia sincs ideje az orvosnak, azonnal császármetszést kell végezni. Az is igaz azonban, hogy Magyarországon világviszonylatban is sok a császármetszéssel világra hozott újszülöttek aránya, és a kórházi infrastruktúrának, valamint az ellátásnak is van még mit javítania a minél otthonosabb körülmények megteremtésének érdekében.

A fentiek alapján tehát a szabályozásnak figyelembe kell vennie azt az igényt, hogy a szülés a lehető legkisebb stresszel járjon, azonban ne tegye lehetővé, hogy az előreláthatóan veszélyeztetett nők otthon szüljenek. A mezsgye keskeny, ezen kell egyensúlyozni. Akik pedig otthon szeretnének szülni, tudomásul kell azt venniük, hogy ez a lehetőség sajnos nem mindenkinek adatik meg.

Nézzük, hogyan lehetne korrekten szabályozni a tervezett otthonszülést!

A szabályozás kulcspontja azon várandósok kiválasztása, akik előreláthatólag alacsony kockázattal vállalhatják az otthonszülést.

Véleményem szerint, ha nem is a helyszínen, de pár percre a helyszíntől egy szülész-nőgyógyász szakorvosnak jelen kell lennie, de mindaddig, amíg nincs szükség a szaktudására, nem kell részt vennie a szülésben. Elengedhetetlen, hogy olyan személy jelen legyen, aki járatos a felnőtt és az újszülött emelt szintű újraélesztésében. Ez nagyon komoly követelmény, hiszen jelenleg ha baj van, akkor a mentőszolgálatra hárítják ezt a feladatot, ám a koraszülött mentők kivételével a mentőszolgálatnál nagyon kevés ebben járatos szakember van. Szerencsére ezek az események meglehetősen ritkák, így azonban egy átlagos mentőorvosnak nehéz gyakorlatot szereznie az ilyen helyzetek professzionális kezelésében. A kora- és újszülött ellátás egy külön szakma, amit csak perinatális intenzív centrumokban, vagy koraszülött mentőn lehet elsajátítani. Nem véletlen - ahogy a hírekben is láthatjuk -, hogy ilyen esetben mindig több mentőegység összehangolt munkájáról van szó.

A tárgyi feltételek meghatározásának egy részét a szülész-nőgyógyászati szakmának kell megalkotnia, emellett pedig elengedhetetlen, hogy rendelkezésre álljanak azok az eszközök és gyógyszerek, amelyek mind a felnőtt, mind az emeltszintű újszülött újraélesztéshez szükségesek. Véleményem szerint, amennyiben a fentiek megvalósulnak, akkor kis rizikóval ugyan, de mindannyiunk örömére lehetővé válik a tervezett és szabályozott otthonszülés Magyarországon.

 A szerző oxyológus szakorvos, a Magyar Légimentő Kht. volt orvosigazgatója