A kormány elképzelései szerint 2012 végéig fennmarad a hővel kapcsolt áramtermelés (KÁT) állami támogatása. A forma azonban változik: a rendszer külön kezeli majd a gáztüzelésű, illetve a megújuló energiahordozót hasznosító erőműveket, és az utóbbiakon belül is nemzetgazdasági megfontolások szerint differenciál majd. A tervet Bencsik János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) államtitkára jelentette be a Napi Gazdaság tegnapi konferenciáján. A 2012 végéig eltelő időben lesz rá mód bevezetni az érintett termelők úgynevezett zöldbizonyítványának a rendszerét.
A Világgazdaság információi szerint a KÁT-rendszer meghoszszabbítását erős polgármesteri és politikusi lobbi előzte meg. Nagy súllyal szerepel az e tárgyban hamarosan benyújtandó fideszes módosító indítvány elkészítésében az is, hogy az érintett termelőket tömörítő Magyar Kapcsolt Energia Társaság (MKET), valamint a KPMG nemrég készült tanulmánya is kimutatta azokat a káros következményeket, amelyek a támogatások eredeti ütem szerinti megszüntetésével járnának.
Úgy tudjuk, a KÁT meghoszszabbítása ügyében többek között erőteljesen fellépett Kósa Lajos debreceni polgármester, mert az általa vezetett városban is jelentős január 1-jei távhőáremelés várható, ha a távhőt előállító erőmű januártól nem kapja meg azt a támogatást, amelyből alacsonyan tartották a helyi lakossági árakat. Más városokban is 20-30 százalék körüli drágulás fenyeget a rendszer tervezett ütemben történő felszámolása esetén. Ráadásul szabadabban emelhetnének két számjegyű mértékben árat azok a versenypiaci hőszolgáltatók, amelyek eleve olcsóbbak a Magyar Energia Hivatal (MEH) által szabott felső határnál, így a határ alatti emeléseiket nem is kell bejelenteniük a hivatalnál.
Ha megszűnik a KÁT és drágul a távhő, fennáll az a veszély is, hogy a felhasználók tömegesen válnak le a nagy városi szolgáltatókról. Úgy tudjuk, hogy erre úgy készülnek fel a szolgáltatókat hővel ellátó erőművek, hogy árameladási szerződéseiket komoly kötbérekkel egészítik ki, így igyekezvén megnehezíteni, hogy vevőik faképnél hagyják őket. Ha tehát még két évig tovább él a támogatási rendszer, a felsorolt kedvezőtlen hatásoktól egy ideig nem kell tartani. „Most nem arról van szó, hogy egyesek kilobbiznak maguknak valamilyen kényelmes helyzetet azzal zsarolva, hogy máskülönben drága lesz a távhő. Az érintett hőtermelő társaságok tudták, hogy többségüknek az év végén megszűnik a KÁT, és erre fel is készültek” – magyarázták lapunknak. Csakhogy tavaly az árampiac összeomlott. Az erőművek áramát a 2008-as ár feléért lehet csak eladni, miközben azok továbbra is drágán jutnak a villamos energia és a hő előállításához szükséges orosz gázhoz. Ezen az időszakon az erős multihátterű erőműveket tulajdonosaik átsegíthetik, ha akarják, a kisebbek viszont elvérezhetnek. A KÁT meghosszabbításával tulajdonképpen az erőműtársaságok átvészelhetik azt a válságos időszakot, amíg életre nem kelnek az áramárak.
Bencsik János a támogatási rendszer fenntartásáról a hazai energiapolitika előtti kihívások, illetve a feladatok ismertetése részeként beszélt. A kihívások között egyebek között erős, közel 62 százalékos és növekvő importfüggésünket, erősödő energiaigényünket, a megújulóalapú áramtermelés drága voltát, korlátozott fossziliskészleteinket és pazarló energiafelhasználásunkat említette. „Egy hazai épület fajlagos energiafelhasználása például egy ausztriainak a két és félszerese” – mondta elriasztó összehasonlításul. Ráadásul geopolitikai és más okokból hozzá sem férünk az összes importforráshoz. (Mivel az energiaellátás egyben nemzetbiztonsági kérdés is, amelyet hasonlóan kezelnek az EU-ban is, a magyar uniós elnökség alatt várhatóan felgyorsul a közös uniós energiabeszerzés előkészítése.)
Kihívásként említette az államtitkár azt is, hogy a liberalizáció nem hozta meg a várt áresést – erre azért tudunk ellenpéldát –, az árkiegészítést pedig az áramtermelők szerinte nem a távhőárak csökkentésére, hanem saját profitjuk növelésére használták. Úgy véli, a fogyasztóvédelem pozíciója is megingott.
A körvonalazódó energiapolitika éppen ezért az importfüggés csökkentését, a nukleáris fejlesztéseket, a takarékoskodást, a felhasználás hatékonyságának növelését és az ezt szolgáló innováció támogatását mondja majd ki. Utóbbit azért is kiemelte Bencsik János, mert miközben a lakosság biztonságos energiaellátása nemzeti érdek, az energiagazdálkodásban alkalmazandó, úgynevezett legkisebb költség elve nem minden esetben érvényesül a ma ismert zöldtechnológiák mellett. A fejlesztések révén azonban reálisnak látszik, hogy 2020-ra az eddig vállalt 13 százalék helyett 14,6 százalékra nőjön villamosenergia-előállításunkon belül a megújulóalapú termelés aránya. E növekedésnél azt is figyelembe vette, hogy addigra várhatóan kiesik a termelésből három „első generációs” biomassza-erőművünk. A 2009-es arány egyébként 7,3 százalékos, ebből az említett három erőmű 5,3 százalékot képvisel. A hatékony energiafelhasználás egyik elemeként elkészül a hazai közlekedés energetikai szemléletű koncepciója is.
Erős lesz a MEH, kellenek a magáncégek
Az energiapolitikai célok érdekében erősödik az energiaszektorban az állami szerepvállalás, azt azonban egy újságírói kérdésre elutasította Bencsik János, hogy az állam meg szeretné szerezni az egyetemes energiaszolgáltatókat. Elismerte, hogy a társaságok nehéz helyzetbe kerültek, amikor az állammal új alkut kellett kötniük az új egyetemes piaci árszabályozás miatt. Cserébe két éven belül átlátható hazai energiaszabályozást ígért számukra. „Befektetéseikre szükség van, a vállalkozás szabadságának elvét pedig továbbra is tiszteletben tartjuk” – jelentette ki. Az állam súlya az intézményrendszeren, mindenekelőtt a MEH megerősítésén keresztül jelenik majd meg. A hivatal új jogköröket és feladatokat fog kapni. Javul majd az energiapiaci adatokhoz való hozzáférés is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.