Egészségügy - Életveszélyes lehet a spórolás

Bűn lenne akár egy forintot is kivonni az egészségügyi intézmények büdzséjéből – fogalmazott a Világgazdaságnak Varga Imre, a szakrendelőket tömörítő Medicina2000 elnöke annak kapcsán, hogy a kormány a költségvetésen belül 250 milliárd forintos stabilitási tartalékot hoz létre. Ebből 40 milliárd a Nemzeti Erőforrás Minisztériumot érintené. Az öt szakágazat ernyőjeként működő tárca egyike az egészségügy, ahol – információink szerint – ugyan csupán 4 milliárdot kellene tartalékolni, ám ha hozzátesszük Matolcsy György szándékát a gyógyszerkassza 100 milliárdos lefaragásáról, sötét a kép.

A gazdasági miniszter által kilátásba helyezett takarékossági szándék hibás gazdaságpolitikai koncepción alapul – véli Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. Ugyanis csak azért tűnik soknak például a gyógyszerekre fordított közel 300 milliárd forintos közkiadás, mert alulfinanszírozott a kórházi és a járóbeteg-szakellátás. A visegrádi országokhoz képest például 1,5 százalékkal kisebb az egészségügy GDP-részesedése, mindössze 4,3 százalék. Mielőbb el kellene jutni a felismeréshez: az egészségügyi befektetés gazdaságélénkítő, különösen fontos ez a válságos időszakokban.

A gyógyszerkasszában akkor lehetne 30-40 milliárdot megtakarítani pár év alatt, ha leállnának a daganatos betegek korszerű és valóban drága gyógyszereinek tb-támogatásával, ami pedig – a nemzetközi viszonylatban is magas rákhalálozás miatt – nem lenne indokolt – folytatja Sinkó Eszter. Tartalékot az egészségügyi intézményrendszer átalakításával lehet majd képezni. De az így nyert pénzt az orvosok elvándorlásának megakadályozására kell fordítani, ami helyenként már a betegellátást veszélyezteti – tette hozzá.

A gyógyszerkiadások legnagyobb részét valóban a daganatos betegek terápiájának gyógyszerei jelentik, ám annak lefaragása életveszélyes lenne a betegekre nézve – mondja a gyakorló orvosként praktizáló Varga Imre. Azt tapasztalja, hogy a krónikus betegek között leginkább az idősek találhatók, akik már ma is az olcsóbb orvosságok felírását kérik, mert drágábbra nem futja. Az elnök a gyógyítási protokollok szerint végzett gyógyszerfelírásban lát tartalékot, amire szakmai konferenciákon kellene megtanítani az orvosokat. Lenne javítanivaló az orvosok gyógyszerfelírási szokásain – véli Csiba Gábor, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke. Jelenleg három orvosságból egy időnként a másik kettő mellékhatásainak kivédését szolgálja – jegyezte meg.
Az egészségügy kétarcúsága: szegénység és pazarlás, nem újdonság. A szakrendelői szövetség például húsz éve sulykolja az aktuális egészségügyi kormányzatnak, hogy a kórházinál olcsóbb, gyors ambuláns betegellátásé a jövő, ám javaslatuk ez idáig süket fülekre talált – mérgelődik Varga Imre. Pedig a GfK közelmúltban végzett felmérése is igazolja: öt év alatt négyszeresére nőtt az ambuláns magánpraxisokat keresők száma. Ennek oka egyfelől a hosszú várólista, amely a három éve bevezetett gyógyítási teljesítmények korlátozásából fakad, másrészt a gyors és kényelmesebb szolgáltatások iránti igény. Pedig a magánorvosoknál hagyott pénz jelentősen lendítene a közellátó intézményeken, ám ehhez korszerűsíteni kellene a rendelőket, új orvostechnológiákkal odacsábítani az embereket. Ez azonban pénz nélkül nem megy.
Százmilliárd forinttal gyarapítaná az Egészségbiztosítási Alapot az úgynevezett „hamburgeradó” – avat be az ezt tartalmazó takarékossági javaslatukba Csiba Gábor, ami harmonizál Orbán Viktor hétfői, az egészség megvédésére biztató beszédével. Ez a pénz a dohánytermékekre és az alkoholos italokra egészségügyi hozzájárulás címén kivetett 10 százalékos jövedéki adóból, az egészségre ártalmas termékek adójából, valamint az úgynevezett extrém adóból jönne össze. Ez utóbbi szerint az extrém sportot űzők és gyorshajtók, valamint az ittasan balesetet okozók gyógyításának költségét csak az életmentés és az állapotuk stabilizálásáig fizetné a közbiztosító. A rekonstrukciós műtéteket és a rehabilitációt már saját zsebből vagy a magánbiztosítójuk által finanszíroznák. S ha a szigorítások hatására csökkenne az egészségkárosítás, már önmagában az is megkímélné a biztosító kasszáját.
Ám belső tartalékok is vannak a rendszerben – folytatja Csiba Gábor –, hiszen ha a 400 ezer rokkantnyugdíjas közül százezer visszavezethető lenne a munka világába, úgy 120 milliárddal csökkenne a közkiadás, ám ez már a foglalkoztatottságot is érintő kérdés. Megjegyezte azt is: az egészségügyi ágazat stabilitási tartalékának képzését a háttérintézmények költségvetésének zárolásával, a halasztható beruházások elcsúsztatásával lehet megoldani, az a gyógyintézményeket nem érintheti.