Nem sietnek nagyon a bankok a kkv-k segítségére

A Policy Agenda – Ipsos a kutatás keretében részletesen megvizsgálta, hogy a hazai kis-és középvállalkozások, hogyan látják pénzügyi helyzetüket, milyen színvonalúnak tartják a számlavezető bankjuk által nyújtott szolgáltatásokat. Ugyancsak külön elemezték a kis-és középvállalkozások várható reklámpiaci terveit és megjelenési területeiket.

A megkérdezett vállalatvezetők többsége, 62 százaléka úgy látja, nem változik cége likviditási helyzete a következő hat hónap során. Azok körében viszont, akik változást prognosztizálnak csaknem ugyanakkora arányban vannak azok, akik tartanak tőle, mert likviditási helyzetük romlását várják (20 százalék), mint azok, akik reménnyel telve várják a változást, ami javulást hoz számukra e téren (18 százalék).

A kis- és középvállalatokat irányító vezetők több mint fele, 52 százaléka számít a következő fél évben pénzügyi nehézségekre cége gazdálkodásában. A vállalat tevékenységi területe (ágazata) nem befolyásolja statisztikailag kimutatható módon vezetője pénzügyi nehézségekkel kapcsolatos várakozásait, a cég területi elhelyezkedése és mérete viszont igen. Legnagyobb, 58 százalékos arányban a Közép-magyarországi Régió kis- és középvállalati vezetői tartanak pénzügyi nehézségektől, legkevésbé pedig a Közép-dunántúli (34 százalék) és a Nyugat-dunántúli (39 százalék) Régióban működő vállalatok irányítói. Az átlagosnál jóval optimistábbak a 100-149 alkalmazottal működő cégek vezetői, csak alig háromtizedük tart pénzügyi nehézségektől.

A nehézségeknek a megkérdezett vállalatvezetők véleménye szerint két elsődleges oka van, a kereslethiány és a megrendelők, partnerek finanszírozási gondjai, vagyis az, hogy beszűkül(t) a piac, és a (potenciális) megrendelők, vevők egy része is késedelmesen fizet, ha egyáltalán tud vagy akar fizetni. Mindkét okot a pénzügyi nehézségektől tartó vállalatvezetők körülbelül egy-egy harmada említett. (Egy válaszadó több spontán feleletet is adhatott a nyitott formában feltett kérdésre.)

A pénzügyi nehézségektől tartó vállalatvezetők 12 százaléka említette a magas költségeket, energiaárakat, míg 7 százalékuk általában a gazdasági helyzet, a gazdasági válság pénzügyi következményeitől tart.

Az érintettek 6 százaléka számít a kiszámíthatatlan gazdasági környezet negatív hatásaira, ami részben a politika felelőssége lehet – ez utóbbi tényezőt explicit módon a válaszadók 5 százaléka említett ebben a kontextusban. Akárcsak a hiteltörlesztés nehézségeit. 3-3 százalék hivatkozott a lehetséges pénzügyi nehézségek okaként a magas közterhekre, a banki finanszírozás akadozására, a tőkehiányra, illetve az árfolyam-ingadozásra. Más típusú válaszokat ennél is kevesebben adtak.

A vállalatok viszonylag felkészültnek tűnnek a pénzügyi problémákra. Amennyiben fél éven belül tőkehiánnyal kellene szembenézniük, mind tudná, mit kellene tennie, és több mint felük (53 százalék) két lehetséges, kiemelt stratégiát is alkalmazna. A legtöbb vállalatvezető (46 százalék) a fejlesztések elhalasztásával igyekezne időt nyerni, míg minden harmadik megkérdezett (32 százalék) mondta, hogy vállalata hitelt venne fel pénzintézetétől. (Egy válaszadó két lehetőséget is említhetett.) Az előbbi megoldásoknál kevésbé népszerű az egyértelmű visszalépést jelentő két következő: a termelés visszafogása és a vállalat vagyontárgyainak értékesítése – ezeket a lehetőségeket csak a megkérdezettek 14-14 százaléka választotta.

A vállalat meglévő (fő, azaz számlavezető) banki kapcsolatának megítélése összességében – de nem teljesen – pozitív. Miközben a megkérdezett vezetők többsége, kétharmada úgy látja, azt tapasztalja, hogy számlavezető bankja szükség esetén pénzügyi segítséget nyújt cégének, és általában rendszeres tájékoztatást ad szolgáltatásairól, valamint 56 százalék nem érzi úgy, hogy a bank csak a legszükségesebb szolgáltatásokat nyújtaná vállalata számára, addig közel hattizedük nem tapasztalja azt, hogy a bank aktívan keresné a lehetőségét, hogy segítse cége tevékenységét. Vagyis a vállalatvezetők egy része nem érzékeli vállalata számlavezető bankjának a céget segítő proaktivitását. Igaz, a válaszadók jelentős többsége, 72 százaléka úgy véli, cégének nincs is szüksége szélesebb körű és mélyebb segítségre bankjától.

Mindenesetre az összességében inkább pozitív értékeléseket az is alátámasztja, hogy csak a vállalatok 17 százaléka gondolkodik azon, hogy más számlavezető bankot választ.

Azt a 28 százaléknyi válaszadót, aki úgy nyilatkozott, hogy vállalatának szélesebb körű és mélyebb segítségre lenne szüksége számlavezető bankjától, megkérdeztük arról is, hogy milyen további segítséget várna elsődleges pénzintézetétől. Spontán válaszában egy megkérdezett több dolgot is említhetett.

A leggyakoribb válaszok a hitelekkel és a partnerkapcsolat minőségével függtek össze. Az érintettek legnagyobb, 28 százalékos csoportja (kedvezőbb vagy nagyobb) hitelt várna bankjától. Minden negyedik válaszadó pedig több és hatékonyabb kommunikációt (pl. gyorsabb ügyintézés) és partneri viszonyt, empátiát várna el bankjától. 12 százaléknyian szeretnék, ha alacsonyabb kamatot számítana fel nekik számlavezető bankjuk, míg minden 10. vállalatvezető a rugalmasságot hiányolja cége bankjának viselkedéséből. Más érdemi választ ennél jóval kevesebben adtak.

A KKV-szektor vállalatainak héttizede (71 százaléka) a következő fél évben nem tervez változást reklámtevékenységének volumenében az előző fél évhez képest, igaz közülük 20 százalék azért nem, mert nincs reklámtevékenysége és nem is tervez ilyet. A várható változás összességében mégis a bővülés irányába mutat, mivel összességében több vállalatvezető látja úgy, hogy bővül vállalata reklámaktivitása, mint amennyien csökkenést várnak e téren. 13 százaléknyain mérsékelt, legfeljebb 10 százalékos mértékű bővülést tartanak elképzelhetőnek, míg 5 százaléknyian ennél nagyobbra számítanak. Ugyancsak 5 százaléknyian vannak, akik arra számítanak, hogy 10 százaléknál nagyobb mértékű visszaesés következik be reklámtevékenységükben, miközben 6 százaléknyian számítanak ennél mérsékeltebb csökkenésre.

A KKV-szektor elsősorban internetes hirdetésekkel és direkt marketinggel tervezi eljuttatni üzeneteit potenciális vásárlóihoz, ügyfeleihez. A hagyományos médiareklámok – vélhetően részben költségességük, részben a KKV-k szempontjából nem elég vagy nem megfelelő célcsoport-specifikusságuk miatt – ebben a vállalati körben másodlagos szerepre vannak „kárhoztatva”. Közterületi reklámokra a kis- és középvállalatok 14 százaléka számít üzenetei célba juttatása során.

A vizsgált négy reklámozási lehetőség mellett a válaszadók egyéb, cégük által használni kívánt reklámozási módokat is említhettek spontán válaszaikban. A válaszadók összesen 7 százaléka élt ezzel a lehetőséggel. Legnagyobb részük személyes kapcsolatokra építve tervezi hirdetni vállalkozását, míg 1-1 százalék említette, hogy a vállalat saját honlapja segítségével vagy különböző rendezvényeken igyekszik megtalálni potenciális vevőit, megrendelőit. Egyéb reklámozási módokat ennél jóval kevesebben említettek.