A Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetője által felügyelt egészségügyi államtitkárság fő feladata az ágazat működőképességének a fenntartása volt, mivel a megelőző nyolc évben az ellátórendszerben átgondolatlan kapacitáscsökkentést és százmilliárdos forráskivonást hajtottak végre.
Az év végén kapott 31 milliárd forintos többletforrással megállították a kórházak eladósodását és csökkentették a betegek műtéti várólistáit.
A bizottság jobbikos alelnöke azonban úgy látja: annak ellenére, hogy a Fidesz-KDNP koalíciónak nyolc éve volt a felkészülésre, alig valamit tett le az elmúlt egy év alatt. Utalt az orvosok elvándorlására, ami miatt olyan fizikai és pszichikai terhek hárulnak az itthon maradókra, hogy közülük is sokan szedik a sátorfájukat. Csoda, hogy van egészségügyi ellátás – tette hozzá Gyenes Géza.
Az LMP-s Szilágyi László kétségesnek tartja, hogy a kormány be tudja tartani az ágazat 5,9 százalékos GDP-részesedésre tett ígéretét, hiszen forrásbővítés helyett pénzkivonás történik. Rendszeresen tárgyalnak az érintett minisztériumokkal, számos javaslatot tesznek a pénzszerzés érdekében – válaszolt a miniszter.
Réthelyi utalt a kinevezésekor tett kormányfői mondatra: az egészségügy megmentését várja tőle Orbán Viktor. Ez pénzkérdés is, de számos olyan munkát is el kellett végezniük, amely feltétele a forrásbővítésnek. A kormányalakításkor öt évre visszamenőlegesen nyilvánosságra hozták az OEP kifizetéseit, s módosították a rezidensrendeletet. Erre azért volt szükség, mert az akkori szabályok négy évre ahhoz a munkaadóhoz kötötték volna őket, akinél megszerezték a szakvizsgájukat. Felfüggesztették a gyógyításhoz előírt minimumfeltétel-rendeletet is, hiszen annak csak kevés intézmény felelt volna meg, de a bezárásuk veszélyeztette volna a betegellátást.
Ezeket a rendszereket mindig komplex módon kell szemlélni, figyelembe szükséges venni például, hogy milyen hatással van a gazdaságra az aktív munkavállalók halálozása, a táppénzkiadás, illetve a betegség miatt kieső munkaerő hiánya, utóbbi például önmagában is eléri a GDP 3 százalékát.
Ezeket a rendszereket mindig komplex módon kell szemlélni, figyelembe szükséges venni például, hogy milyen hatással van a gazdaságra az aktív munkavállalók halálozása, a táppénzkiadás, illetve a betegség miatt kieső munkaerő hiánya, utóbbi például önmagában is eléri a GDP 3 százalékát. -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.