BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

A következő tíz évben drága lesz az élelem - Le a bioetanollal?

Tartósan magas marad a mezőgazdasági termények, így a feldolgozott élelmiszerek ára a világban – derül ki az OECD és a FAO 2020-ig terjedő prognózisából – az előttünk álló évtizedben akár ötödével lesz drágább a gabona és harmadával kell többet adni a húsért. A széles körben megfizethető élelmiszer korszakának vége magas inflációt, gazdasági és politikai instabilitást, egyes térségekben éhezést eredményez, ráadásul sem a piac sem a politika nem lesz képes hatékonyan kezelni a problémát – figyelmeztetnek a kutatók.

Számos bizonytalansági tényezőre hívja fel a figyelmet az OECD és az ENSZ élelmezésügyi szervezete, a FAO által kiadott legújabb, 2020-ig terjedő mezőgazdasági kitekintés, ám az anyag fő megállapítása, hogy az előttünk álló évtizedben a mezőgazdasági árak emelkedésének kockázata jelentősen meghaladja a csökkenésük esélyét. Bár a nemzetközi szakértők közreműködésével készült, pénteken publikált kiadvány azt valószínűsíti, hogy az elmúlt egy-másfél év árrobbanása jövőre némileg mérséklődik, de az élelmiszerek ára valószínűleg tartósan magas árszinten stabilizálódik, amelynek hatásai az egész világon érezhetőek lesznek.

A terményárak tehát várhatóan a 2011 év elején tapasztalható magas szinthez képest némileg csökkennek majd, de reálértékben átlagosan maximum 20 százalékkal magasabbak lesznek a gabonafélék (kukorica) és maximum 30 százalékkal magasabb húsfélék (baromfi) esetében a 2011–20 közötti időszakban, mint voltak az utóbbi évtizedben.

A probléma nem újkeletű, viszont rendkívül makacsnak bizonyul. Immáron ötödik éve jellemzi a terményárakat a nagymértékű ingadozás, amelynek eredményeképp korábban hihetetlen árakon cserélnek gazdát a világban az élelmiszeripar alapanyagai. A terményárak ismét ugrásszerűen nőttek 2010 augusztusában, amint a főbb mezőgazdasági termesztési régiókban a csekély terméshozam, valamint az alacsony készletszint csökkentette a rendelkezésre álló készleteket, a fejlődő és feltörekvő gazdaságok újraéledő növekedése pedig megalapozta a keresletet.

Tavaly ugyanis a világ egyik nagy gabonatermelője, Oroszország az akkori aszály miatt exporttilalmat rendelt el a gabonára, ami pánikot keltett a világ gabonapiacain, és rendkívüli módon megdobta a már amúgy is magas árszintet. A szélsőséges időjárás, az etanolkereslet élénkülése mellett további tényezőt jelentenek a feltörekvő országok szélesedő középosztályának igényei. Különösen a kínai újgazdagok száma nő olyan mértékben, hogy keresletük már évek óta komoly árfelhajtó hatással bír. Kínában például a tésztafélék, vagy a tejtermékek és a fehér, európai ember más hagyományos élelmiszerei a nyugati életforma és a gazdagság szimbólumai, ezért a feltörekvő középosztály körében roppant divatossá váltak ezek a termékek. Mindez a távol-keleti országban olyan jelenség, amely már önmagában kihat a világpiaci árakra.

Az elmúlt években az is felfelé hajtotta az élelmiszerárakat, hogy a gazdasági válság miatt a hagyományos értékpapíroktól menekülő tőke az árupiacokon, köztük a terménytőzsdéken talált befektetési lehetőséget. A mezőgazdasági termények így az elmúlt években a hagyományos pénzügyi eszközökhöz hasonlóvá váltak.

Az egyik legellentmondásosabb árfelhajtó tényező a bioetanol megnövekedett kereslete, amely a magas ásványiolaj-árak miatt várhatóan a jövőben sem fog visszaszorulni. Az élelmiszer-felhasználás helyett ipari felhasználásra történő terményértékesítés a világ számos országában még politikai és pénzügyi támogatást is élvez az államtól. A rosszul értelmezett környezetvédelem eredménye az, hogy ma a világ kukoricatermelésének egyötödét fordítják ipari célokra, ami közvetlenül és közvetetten (árfelhajtó hatás) is hozzájárul az éhezéshez. Tovább rontja a helyzetet, hogy más, alapélelmiszerként szolgáló növények is a bioetanol-gyártás alapanyagául szolgálnak, ahelyett hogy emberi fogyasztásra szánnák.

A kutatók által festett borús képbe csak kevés optimizmus vegyül. Az anyag jóslata szerint a terményárak 2010–11. évi – kiemelkedően magas – szintjükhöz viszonyítva csökkennek majd, amint a piacok megfelelő válaszreakciókat mutatnak. Hozzáteszik ugyanakkor: bár az ez évi termések kritikus fontosságúak, hiszen jó eredmények esetén mérsékelhetik az árszinteket, de a piaci egyensúlyok helyreállítása időbe telik.

Bioetanol: hamarosan már nem lesz visszaút

Bár az éhezés ellen küzdő szervezetek és szakértők régóta szorgalmazzák a bioetanol-gyártás támogatásának megszüntetését, ás az OECD és a FAO által megkérdezett szakértők szerint nemsokára már ez sem lesz elég a trendek megfordítására. A 2020-ig terjedő prognózis szerint a mezőgazdasági termelés bioüzemanyagok kiindulási termékeire fordított hozama továbbra is robusztusan növekszik majd, nagyrészt a bioüzemanyagokat érintő rendelkezések és támogatási politikák által előmozdítva. 2020-ra a globális durvagabona-termelés 13 százalékát (durva gabonán azokat a gabonaféléket értjük, amelyeket elsősorban takarmányozásra vagy erjesztésre használnak), a növényi olajtermelés 15 százalékát és a cukornádtermelés 30 százalékát bioüzemanyag termelésére fordítják majd. Megfelelően magas olajárak esetén a bioüzemanyagok termelése számos országban a politikai támogatás hiányában is életképes lesz majd.

-->

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.