Az ősszel kerülhet a parlament elé a 2030-ig szóló energiastratégia azon változata, amelyben már érvényre juthatnak a közelmúltban lezárult szakmai egyeztetések tapasztalatai is. Ám a majd elfogadott anyagban leírtakat, netán magukat a célokat is folyamatosan felül kell vizsgálni a gazdasági környezet eseményei, változásai miatt. Nem remélhető az sem, hogy ezentúl már nem jutnak érvényre a hazai energiapiac irányításában befolyásos csoportok lobbiérdekei, ahogyan azt már megtapasztalhattuk a kapcsolt energiatermelésre vonatkozó szabályozás esetében.
Így azután 2030-ban nyilván nem pont olyan erőművi mixünk, energiaárunk vagy térségi energiapiaci szerepünk lesz, amilyet majd a végleges anyag kijelöl vagy kívánatosnak ír le. Összességében mégsem ez, hanem az irányok és az elvek a fontosak. Utóbbiakat a hazai energiaszakma többsége jónak tartja, de voltak komoly kifogásaik is.
Mindenki támogatja például, hogy a stratégia szerint – ésszerű keretek között – növelni kell a megújulóalapú energiatermelést. Kérdés, melyek az ésszerű keretek. A Világgazdaság információi szerint a tervezett új támogatási rendszer a geotermiának, az agrártevékenységhez kapcsolódó energiatermelésnek, a hulladékhasznosításnak és a napenergiának kedvezne. Ám például a szélenergiával előállított áram támogatása közel megfeleződne, azaz ezentúl nem lesz érdemes szélparkokat telepíteni.
Az anyagban tervezettnél nagyobb, legalább 30 százalékos megújulóarányt tart ésszerűnek például Hoffmann László, a Magyar Szélenergia Ipari Társaság elnöke, s nyugati példák alapján a szél nagyobb arányú hasznosítása mellett is érvel. Hozzá hasonlóan a valamivel 20 százalék fölötti célszám alapján az anyagot nem tekinti „kellően ambiciózusnak” ifj. Chikán Attila, az Alteo Nyrt. vezérigazgatója sem, ráadásul szerinte a felvázolt energiamixben néhány energiaforrás túlreprezentált.
A Biomassza Erőművek Egyesülete (BEE) szerint – a stratégia állításával ellentétben – az országban évtizedek óta fenntartható erdőgazdálkodás folyik, nincs erőpusztító faégetés. A BEE kiáll az energiaültetvények, s még a szénvagyon hasznosítása mellett is. A dokumentum által priorizált decentralizált energiatermelés bevezetését ezért ott nem javasolja, ahol nagyobb hőfogyasztói központok vannak. A dencentralizált, azaz a felhasználás helyéhez közeli energiatermelés támogatása kapcsán Gérard Bourland, a Dalkia Energia elnök-vezérigazgatója megjegyzi, hogy a ló túlsó oldalára esünk, amikor a nagy erőműveket nem tartjuk támogatásra érdemesnek, csak a kicsiket.
A cikk teljes terjedelmében csak előfizetőink számára elérhető. A cikket - az összes mai cikkel együtt - egy emelt díjú SMS elküldésével olvashatja el.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.