Belvíz: számilliós károk a hanyagság miatt

A Békés megye északi részén gazdálkodó Bartha Sándor agrárvállalkozó és Fehér Mihály családi gazdálkodó Dévaványa és Gyomaendrőd térségében elhelyezkedő földjeit műveli. Ez a jellegzetes alföldi táj az ország egyik legmélyebben fekvő pontja, a tengerszint feletti magasság mindössze 86 méter. A tájat mindenhol gazzal, náddal benőtt vízelvezető árkok szegélyezik, a mintegy húszezer hektárt védelmező hálózat rendszeres és hatékony kotrással, a közlekedőedények fizikáját kihasználó, gépesített „szivornyával” egészen a rendszerváltásig működött. „Olyan csatornarendszer van errefelé, hogy ha beleesne egy busz, nem látszana ki belőle, mégis elönt bennünket a víz” – érzékelteti a helyzet abszurditását Fehér Mihály.

A rendszerváltás után a földterületek szétaprózásával együtt a csatornák, vízelvezető árkok jelentős része is kikerült az állami kezelésből. „Az új tulajdonosok – magánszemélyek, és nagyon sok esetben önkormányzatok – tapsoltak, amikor megkapták a földeket, hiszen bérbe adhatták, vagy más módon hasznosíthatták. Amikor azonban a vízgazdálkodással kapcsolatban feladataik lettek, már nem örültek annyira” – mondja Bartha, aki szerint azóta is hiányzik egy nagy közös koncepció, ami rendezné a kérdést. „Én hiába kotrom ki a földemen lévő árkokat, ha a vizet az alattam lévő társulati vagy állami szakasz nem tudja fogadni, mert ott nincs rendbe téve a rendszer. A földekről összegyűjtött víz az eldugult csatornákba folyva nem tud továbbhaladni, így amint az elhanyagolt részhez ér, kiönt. Így lesz a belvízből árvíz.” Bartha csak tavaly hatvanmillió forintnyi árbevételtől esett el a belvízkárok miatt, a környéken dolgozó gazdák összesített kára százmilliókra rúg.