Dominóként döntheti a magyar cégeket a svájci frank

Radikálisan nőtt az év első felében a fizetésképtelen vállalatok száma, viszont a kilábalásra egyre kevesebb az esély. Erre utal, hogy a fizetési gondok szaporodása ellenére csökken a cégek megmentését szolgáló csődeljárások száma. Az év első hat hónapjában 54 csődeljárás indult, csaknem harmadával kevesebb, mint egy éve, miközben 9500 felszámolási eljárást regisztráltak, 9 százalékkal többet, mint 2010 első felében.

A válságos pénzügyi helyzetbe került cégek fizetőképességének helyreállítását nem szolgálja megfelelően a hatályos csődtörvény. A legutóbbi változások azonban egy speciális körben, a nemzetgazdaságilag kiemelt vállalatok esetében bevezettek olyan szabályokat, amelyek segíthetik a talpra állást. Az újdonságnak számító eljárások között van olyan, amelyet ésszerű lenne szélesebb körben bevezetni, amennyiben az Országgyűlés elé kerül az új csődtörvény.

Egy új jogszabályra elsősorban azért lenne szükség, mert nem váltotta be a reményeket a csődeljárás szabályainak 2009-es átfogó módosítása. A törvénnyel annak idején az volt a jogalkotók célja, hogy a pénzügyi válsághelyzetek rendezése nagyobb arányban végződjön a fizetésképtelen cégek megmentését segítő csődeljárással, mint felszámolással, csakhogy ez nem teljesült.

„Hatékonyabbá válna a vállalatok megmentését szolgáló csődeljárás, amennyiben a fizetőképesség helyreállítását szolgáló eljárásokban – ott ahol ezt a bajba jutott cég folyamatos működtetése megkívánja – általánosan alkalmazható lenne az utólagos versenyhatósági engedélykérés elve, amelyet a napokban hatályba lépett módosítások speciális esetre már bevezettek” – mondta Szatmáry István, a Horváth és Társai DLA Piper Ügyvédi Iroda európai jogi szakjogásza.

Az utólagos engedélyeztetés elvének bevezetése lehetővé teszi, hogy csőd vagy felszámolási eljárás során a bajba jutott céget felvásárló befektetőnek ne kelljen megvárnia a Gazdasági Versenyhivatal engedélyének megszerzésével járó esetleg hosszadalmas procedúrát, hanem a befektetés realizálása után azonnal gyakorolhassa az irányítási jogát. Így nagyobb remény van arra, hogy a csőd vagy a felszámolás nem szakítja meg az üzleti folyamatokat. Ez kiemelten fontos, amikor alapvetően jól működő vállalatról van szó, amelynek fizetési nehézségét nem belső, hanem külső, elháríthatatlan körülmények okozzák.

A svájci frank rendkívüli erősödése például válságos helyzetet idézhet elő minden olyan cégnél, amelyek svájci frank alapú hitellel finanszírozták a gyártási kapacitás bővítését, hiába van piacuk, jó termékük és vevőjük. Ilyen esetben megoldást kínálhat, ha a céget felvásárolja egy befektető. Az egyébként jó piaci pozícióban levő cégekért azonban többnyire versenytársak jelentkeznek, de a vagyonátruházást, cégfelvásárlást jelentősen nehezítheti az az általános szabály, hogy a piaci koncentrációt eredményező ügyleteknél előzetesen kell kikérni a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét.

Az előzetes engedélykérés megnehezíti a pénzügyi válsághelyzetbe került vállalat és a munkaerő egyben tartását. „Az utólagos versenyhatósági engedélyeztetés gyakorlata nem példátlan Nyugat-Európában, sőt Nagy-Britanniában ez általánosan is alkalmazható” – emelte ki Szatmáry István. Az új lehetőség gyorsítaná a tőkebevonást, mert a vevő azonnal irányító pozícióba kerülne a bajba jutott cégnél, egyúttal javíthatja a vállalat beszállítóinak és hitelezőinek pozícióját is. A rugalmasabb szabályozás ellen szól ugyanakkor, hogy teret adhat a visszaéléseknek, ezt azonban a DLA Piper szakértője szerint arányos szankciókkal kordában lehet tartani.

A külső tőkebevonás felgyorsítása, a pénzügyi nehézségekkel küzdő, de piacképes és ezért jó befektetési célpontnak tekinthető cégek megmentése, továbbá a veszélybe került munkahelyek megtartása végett szükség lenne arra is, hogy a külső befektetők az adósokkal és hitelezőkkel együtt, velük egyenrangú félként vehessenek részt a csődegyezségben. A csupán az adósra és hitelezőre szabott eljárási rend azonban erre nem ad módot.

Holott ésszerű lenne, hogy a cég megmentésében oroszlánszerepet betöltő befektető a két másik félhez hasonló jogokkal vehessen részt a folyamatban. Ezzel közvetve az adóst is támogatja az alkufolyamatban, amelynek végén eldől, hogy a hitelezők mekkora mértékben engednek el a követelésükből. A tét ugyanis a friss tőkével megerősítendő vállalat talpon maradása, s az egyezséget a befektető, ha részesévé válna a folyamatnak, a jog erejével ki is kényszerítheti.