Információink szerint késve születik meg a harmadik döntés is, amelytől a szakma megoldást remél. Mindezek miatt az ősszel jó eséllyel több hőerőmű nem lesz képes elindítani hőtermelését. A terület néhány kisebb társasága már a nyáron bedobta a kesztyűt, s úgy tudjuk, hogy mostanra egyes nagyobbak, például a debreceni, a tatai és a mosonmagyaróvári fűtőmű számára is több mint kérdéses, érdemes-e hőt termelniük.
A problémát az okozza, hogy miközben július 1-jével már megszűnt az a támogatási rendszer (KÁT), amelyben az állam a hő és áram együttes előállításából adódó, nagyobb hatékonyságot díjazta, a szabályozás még adós annak az új környezetnek a megteremtésével, amelyben a hatékonyan gazdálkodó társaságok legalább életképesek maradhatnak.
Ezzel tisztában voltak a döntéshozók is, éppen ezért hozták a két, említett döntést. Az egyikkel a hosszú távú szerződés szerint vásárolhatónál olcsóbb gázt kívántak juttatni az erőműtársaságoknak, a másikkal piacra segítették volna az áramukat. Csakhogy a biztonsági készletek, illetve saját nyugati importja terhére olcsóbb gáz eladásával megbízott MVM Partner a versenypiacinál drágábban kínálta a hő előállításához szükséges energiahordozót. Igaz, hogy a puszta megjelenésével így is lejjebb szorította a versenypiaci árakat, de a kívánt célt nem sikerült elérni.
Ráadásul a lehetőség amúgy is későn, az új gázév kezdete előtt két héttel érkezett. Pórul jártak azok is, akik kivárták az MVM gázát: azt mondják, diktátumszerű, „itt lehet aláírni 10 napon belül” jellegű ajánlatot kaptak, és bankgaranciát is fel kellett volna mutatniuk. „Ilyet a versenypiacon csak a rosszul fizető vevőktől kérnek, de a bankok addig nem adnak, amíg nem látják a majdani szabályozási környezetet” – mondta lapunknak az egyik érintett.
Nem sikerült kedvezően piacra juttatni e társaságok azon áramát sem az áramtőzsdén keresztül, amelyet július 1-jéig kötelezően átvett tőlük a Mavir. A tőzsdén érvényesíthető, piaci árral ugyanis e termelőknek veszteséget hozott volna. Ezért a számukra létrehozott mérlegkörben a többségük nulla termelést jelzett, vállalva, hogy kifizeti a saját tervétől való eltérés miatti büntetést, ha az árak kedvező alakulása miatt mégis áramot ad el a HUPX-en.
A hőtermelők alá tolt két láb tehát törött, maradna a harmadik, a mielőbb meghozandó jó távhőár-szabályozás. Erre vonatkozó tervezetét a Magyar Energia Hivatalnak (MEH) a hónap végéig kellene elkészítenie, hogy a szakminiszter meghozhassa a hatósági árról szóló rendeletet. A MEH-nél a Századvég Gazdaságkutató Zrt. nyerte el a megbízást a javaslat összeállítására. A Századvégnél nem értünk el nyilatkozót, a MEH-hez közeli forrásunk viszont úgy tudja, hogy egy-két hónapot mindenképpen csúszni fog a rendelet. Ez azért baj, mert addigra kivérezhetnek az új szabályozásra váró társaságok. „Döglött lónak már hiába adunk kétszer annyi zabot” – vázolta a helyzetet egy piaci szereplő.
A hazai távhőszakma olyan árszabályozást remél, amely mellett a társaságoknak fejlesztésre, tevékenységbővítésre is módot adó nyeresége keletkezhet. Minapi tájékoztatójukon elmondták, hogy életképesnek gondolnák, ha a távhőtermelés településenként nagyon eltérő sajátosságaihoz igazodva többfajta hatósági ár is létezhetne.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.