A világ nem elég - Ilyenek az igazi kémek

A fenti elemzés kapcsán érdemes utalni egy különös esetre, amely a közelmúltban történt Moszkvában, és amelyről a BBC News angol hírtévé is beszámolt. Dmitrij Medvegyev orosz elnök ugyanis a hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodó brit miniszterelnökkel tartott közös sajtóértekezletén azzal élcelődött, hogy David Cameronból „igen jó kém” lehetett volna a KGB számára. Arra utalt, hogy Cameront – a saját elmondása szerint – amikor 1985-ben először járt Oroszországban, a KGB megpróbálta beszervezni. „De ez megakadályozta volna őt abban, hogy brit miniszterelnök legyen” – évődött Medvegyev, félreérthetetlenül utalva a brit MI5 (Military Intelligence, Section 5) kémleleplező szakértelmére, egyben elismerve a brit elhárítás kitűnő teljesítményét.

Hazatérte után Cameron természetesen jelentést tett az esetről az illetékes hatóságoknak. De hát többek között minek az elhárításával foglalkozik is a brit MI5? A szervezet tájékoztatójából kitűnik, különösen a mai csúcstechnológiai világban uralkodó könyörtelen versenyhelyzetben számos ország törekszik arra, hogy olyan nem publikált, tehát bizalmas, titkos információkra, értesülésekre tegyen szert, amelyek többek között az új kommunikációs technológiára, genetikára, repülésügyre, lézerekre, optikai és elektronikai berendezésekre, és számos kapcsolódó területet érintő fejlesztési adatokra, dokumentációra stb. vonatkoznak. Az ipari kémkedés “művelőit” különösen olyan vállalati termékek és tervek, új találmányok érdeklik, amelyek katonai vagy kereskedelmi felhasználásúak, és ugyanakkor gazdasági vagy katonai előnyhöz juttatják az ellenérdekű országot.

Ezért a hírszerző szolgálatok és ügynökeik – ellentétben a múlttal - ma már sokkal inkább kereskedelmi cégeket céloznak meg – mutat rá az MI5. Szerinte éppen ezért az Egyesült Királyság mint megcélzott ország, kiemelt prioritásnak számít a külföldi hírszerző szolgálatok tevékenysége számára, amelyek aktívan igyekeznek olyan bizalmas, titkos brit információkhoz és anyagokhoz jutni, amelyek elősegítik saját országuk katonai, technológiai, politikai és gazdasági programjai megvalósítását. Az MI5 úgy becsüli – tűnik ki a tájékoztatójából -, hogy jelenleg legalább 20 külföldi hírszerző szolgálat fejt ki valamilyen mértékű tevékenységet az Egyesült Királyságban. A legnagyobb aggodalmat számára manapság az orosz és – no, kik? - a kínai hírszerzők jelentik.  

Változott-e tehát manapság a helyzet e téren a múlthoz képest? Legfeljebb a módszerekben, az eszközökben. És természetesen az üzleti/ipari titkok körének felduzzadt terjedelmét illetően. És balgaság lenne azt is feltételezni, hogy ipari kémkedés csak ellenfélnek, netán ellenségnek számító ország részéről érzékelhető. A Federal Bureau of Investigation (FBI) közleményei konkrét példákat idéznek arra, hogy az Egyesült Államokban baráti országból érkezett ipari kémeket is tettek értek már, akik amerikai cégek féltve őrzött titkaihoz próbáltak hozzáférni, esetenként sikerrel.

Sőt, a II. világháború után Londonban, már az 1960-as években kiadott szakkönyvekből is azt lehetett megtudni, hogy a nyugati világban egyes fontos cégek váltak konkurens – tehát ugyancsak nyugati - vállalatok által ellenük elkövetett ipari kémkedés áldozatává, amelyek persze búsás összegeket fizettek azon elégedetlen, megsértett vagy egyszerűen pénzsóvár „bennfenteseknek”, akik kenőpénzért, egyéb juttatásokért hajlandóak voltak „elárulni” saját munkaadóikat, fontos üzleti/ipari  titkok kiszolgáltatásával. 

Ha pedig elfogadjuk George Santayana amerikai filozófusnak azt a véleményét, amely szerint „Those who cannot remember the past, are condemned to repeat it” (Azok, akik képtelenek emlékezni a múltra, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék”), akkor érdemes talán ma is felfigyelni arra, a magyarországi rendszerváltás előtt mivel szemben védekeztek, például a külpiacon is jelen lévő magyar állami tulajdonú vállalatok. Azt látni ugyanis, hogy ipari kémkedés természetesen akkor is volt Magyarországon, csak éppen fordított előjellel, ellenkező irányban. Éppen negyed évszázaddal ezelőtt, a Belügyi Szemle 1986. októberi számában jelent meg az az elemzés, amely fontos üzleti/ipari titkok ipari kémkedés révén történő magyarországi ellopása, korrupciós úton történő megszerzése kapcsán rámutatott: 

„A különböző külföldi cégek vezetői, képviselői és üzletkötői között akadnak olyanok is, akik nem megengedett módon biztosítják monopolhelyzetüket a magyar piacon, egyes hazai külkereskedelmi vállalatok és belkereskedelmi egységek, valamint üzemek képviselőinél vagy vezetőinél. Számos nyomozás feltárta, hogy az aktív vesztegetők – a külföldi cégek képviselői – nemcsak cégük érdekében, hanem azon túl személyes, közvetlen haszonszerzésük céljából is mind több magyar állampolgárral építettek ki jogellenes kapcsolatokat. A vesztegetésekhez gyakran járult esetenként az állam-, illetve a szolgálati titoksértés”.

A tanulmány hajmeresztő példákat is említett: Mindegyik vizsgált ügyben több millió forint volt az az összeg, amit a megvesztegetett (magyar) személyek jutalékként a saját részükre jogosulatlanul felvettek, és azok az importált áruk árát terhelték. Az elkövetők esetenként olyan magabiztosan követelték a tőkés cégektől a jutalékot, mintha az őket hivatalosan megilletné.

Az aktív (külföldi) megvesztegetők módszeréhez tartozott, hogy a magyar vállalatoknál történt illetéktelen látogatásaik, tárgyalásaik során felmérték az adott vállalat importigényeit – sok esetben nyíltan érdeklődve a vállalati tervek iránt. Ezzel egyidejűleg, vagy ezt követően rövid időn belül szállítási ajánlatokat tettek, és szívélyes viszonyt építettek ki magyar partnereikkel, akiket előbb kisebb ajándékokkal, majd külföldi utazásra történt meghívásokkal „leptek meg”. Ezek később többször is megismétlődtek, és egyik-másik esetben kiterjedtek a hozzátartozókra is.

Az akkori tanulmány szerint külföldön gyakorivá vált a magyar külkereskedők ajándékozása, jutalmazása a jó együttműködés címén vagy annak reményében. A korrumpálás egyik módja volt az is, hogy a külföldre hivatalosan kiutazó magyar partner szállodai költségeit a külföldi cég fizette ki, amit ő a vállalatánál később saját költségként elszámolt. Más esetben a kiutazó gépkocsijának nagyjavítását végeztette el a külföldi cég, vagy nagyobb értékű műszaki cikket vásárolt partnere részére stb. A (magyar) üzletkötők nem egy esetben munkaköri kötelességüket megszegve, az árajánlatok bekérését más cégektől mellőzve vagy azt formálissá téve biztosítottak preferenciát a kedvezményezett cégeknek.

A partner külföldi cégek több magyar állampolgárnak nyitottak - főleg svájci bankokban – folyószámlát, amelyeket a cég hazánkban járó képviselője kezelt, és 10-15 százalékos kezelési költség felszámolásával a magyar fél kívánságára 20.000 forinttól 200-300.000 forintig terjedő részösszegekben adott át „ügyfelének.”Azóta Magyarország az euro-atlanti szövetség része, de a helyzet e téren – fordított előjellel persze – nem sokban változott, sőt… 

Visszatérve az angol tapasztalatokra, nem véletlen, hogy az MI5 szorosan együttműködik a Serious Fraud Office-szal (SFO), a súlyos csalások hivatalával, amely vélhetően naprakészen megosztja vele az általa leleplezett korrupciós ügyek „egyéb elágazásairól” szóló titkos információkat…

A szerző a MÚOSZ gazdasági tagozatának vezetője