Új fegyverek a pénzmosás ellen

Az IMF tavalyi becslése szerint a pénzmosás mértéke a világ összes országa egyesített GDP-jének mintegy 2-5 százalékát teszi ki, ez több ezer milliárd dolláros nagyságrendet is jelenthet évente. A valós összeget csupán becsülni lehet – összegzi a trendet Kovács Gábor, a Deloitte Zrt. IT-biztonság és adatvédelem üzletágának menedzsere.

A 2001. szeptember 11-i események után az USA és az Európai Unió is felismerte a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni egységes fellépés szükségességét, s együttműködésre törekszik ezen bűncselekmények visszaszorításában. Az EUban a küzdelem alapjául a pénzügyi rendszerek számára irányadó, pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozásának megelőzéséről szóló 2005-ös irányelv szolgál. Ennek nyomán hazánkban 2007. december 15-én módosult a pénzmosás elleni törvény. A pénzügyi szektor képviselői azonban már régóta szorgalmazzák, hogy a törvény bizonyos részeit a napi munka során tapasztalt hiányosságok, értelmezésbeli nehézségek miatt módosítsák, amely a jövő évben meg is valósul egy a Moneyval országértékelése alapján született kormányhatározat értelmében. Az országértékelésnek megfelelően kidolgozott akcióterv révén reményeink szerint olyan változások történnek, amelyek még biztonságosabbá és hatékonyabbá teszik a szektor működését.

Tévedés azt hinni, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása terén hazánkban nem mondható jelentősnek a fenyegetettség. A valóság az, hogy ebben a fenyegetésben nem léteznek fokozatok, nincs kockázatosabb vagy kevésbé kockázatos ország, mert minden egyes banki mulasztás nagyon súlyos következményeket vonhat maga után. Biztonságról csak abban az esetben beszélhetünk, ha a törvényi előírásokat minden érintett állam öszszes bankja ugyanakkora szigorral tartja be, a globális rendszerek összekapcsolódása révén elég ugyanis egyetlen gyenge pont ahhoz, hogy azt az elkövetők a lebukás alacsonyabb kockázata mellett kihasználják. Nem véletlen tehát, hogy az ilyen esetek megakadályozására a törvényi előírásokat nem teljesítő pénzintézetek számára a nemzetközi és helyi szabályozás is komoly szankciókat helyez kilátásba. A hazai pénzmosás elleni törvény kimondja, hogy az adott szolgáltató vagy szakma képviselője az üzleti kapcsolat létesítésekor, a szerződéses viszony létrejöttekor köteles az ügyfele, illetve annak rendelkezője, meghatalmazottja, képviselője azonosítását elvégezni, és a lehető legalaposabban meggyőződni arról, hogy céljai törvényesek.

Mindez számos gondot okoz a külföldi ügyfelek azonosítása során. A legutóbbi, 2011-es uniós szankciós szabályokat követő, Iránnal kapcsolatos hazai előírások részletesen szabályozzák az iráni állampolgárságú személyek, illetve Iránban bejegyzett szervezetek által bonyolított tranzakciókat. Így például ha a tranzakció értéke a tízezer eurót meghaladja, a hatóságokat előzetesen értesíteni kell, 40 ezer eurónál magasabb összegű tranzakciókat pedig az adóhivatal (NAV) megfelelő szervének kell engedélyeznie.

A számítógépes rendszerek segítsége nélkül a pénzmosás elleni harc minden bizonnyal kudarcra lenne ítélve – húzza alá

a szakértő. Az alkalmazott rendszerek bevezetésének magas költségigénye a pénzintézeteket inkább arra ösztönözte, hogy csupán a törvényben előírtak teljesítését tűzzék ki célul. Az iparági legjobb gyakorlat ezen a szinten túlmutat, és olyan alkalmazott kontrollokat irányoz elő, amelyek az ügyfelek alapos megismerése érdekében a pénzmosás elleni küzdelem részeként a csalásfelderítési, a vállalati kockázatkezelési és az ügyfélkapcsolat-kezelő rendszerek integrált működésére épül. Ma már a pénzintézetek rendelkezésére állnak olyan, kifejezetten az igényeikhez szabott rendszerek, amelyek jól használva segítséget jelentenek a pénzügyi tranzakciók átláthatóbbá tételéhez, mérsékelt ráfordítás mellett is.

A gyanús esetek kiszűrésére szolgáló fejlett informatikai rendszerek ma már képesek folyamatosan nyomon követni a pénzügyi szolgáltató szervezetek által használt adatbázisok változásait, figyelik a számlaműveleteket – naponta akár több millió tranzakciót –, és az előre beállított paramétereknek megfelelően azonnal jelzik a gyanúsnak vélt körülményeket. Ezeknek az adatoknak az elemzésével a terület felelősei gyanú esetén rögtön megtehetik a bejelentést, és elindíthatják a további intézkedéseket.

A mai, költséghatékonyabb rendszerek tartalommal, szabályokkal és szűrőkkel történő feltöltése, „finomhangolása” a

bevezetési folyamat egyik legkritikusabb szakasza, ezen áll vagy bukik ugyanis, hogy mennyire lehet hatékony a bűncselekmények megelőzésében a rendszer a későbbiekben. Végcélként nem a törvényi megfelelést érdemes tehát követni, hiszen ez az alapkövetelmény. Sokkal inkább a rendszer hatékonyságát, a tartalmi beállítások ütőképességét célszerű szem előtt tartani, csak az öszszes feltétel együttes megléte garantálhatja, hogy a bankok ne csupán eleget tegyenek a szigorú előírásoknak, hanem a gyanús tranzakciók időben történő, valós észlelésével és megakadályozásával ügyfeleik és üzleti partnereik bizalmát is megőrizzék.