Erős az MVM Trade, és az is marad

Az MVM Trade Zrt. részesedése a hazai villamos energia nagykereskedelmi piacán évről évre csökken, az állami hátterű társaság azonban még így a szegmens legerősebb szereplője. A Magyar Energia Hivatal (MEH) adatai szerint 2009-ben az adott piac 61 százalékát uralta, az idén már csak 55-öt, jövőre pedig várhatóan 52 százalékra esik a részesedése. Emögött beszerzési oldalon tavaly az állt, hogy a hazai erőművekben előállított villamos energia 58,5 százalékát az MVM csoport vásárolta meg. Ez egyébként nem is nagyon lehetett volna másképp, hiszen magának az MVM-nek erős az erőmű-portfóliója, amelynek legjelentősebb eleme a hazai áramkínálat mintegy 40 százalékát adó paksi atomerőmű.

Az országban előállított villamos energiának 2010-ben így csak a 17,8 százalékát vette meg a többi áramkereskedő. Jelentős, 22,5 százalékos hányada a kötelező áramátvételi rendszeren keresztül jutott el a felhasználókhoz. Feltüntet a MEH egy 1,2 százalékos „egyéb” piacot is.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy a MEH legutóbbi vizsgálata ismét azt mutatta ki, hogy az MVM Trade jelentős piaci erővel (JPE) bír a hazai áram nagykereskedelemben. Ebből az következik, mint eddig is: adott feltételek mellett el kell árvereznie a rendelkezésére álló villamos energia egy részét. Éppen annyit, hogy a piaci részesedése 40 százalék alá csökkenjen.

A társaság évente több aukciót tart. A legutóbbira, amely az idén a második volt, október 26-án került sor. A következő, reagálva a MEH friss JPE vizsgálata eredményére, november 29-én, vagyis közel két hét múlva lesz, 2012-re pedig kettőt tervez az MVM Trade. A társaság évről-évre egyre több áramot árverez el, de a növekvő trend néha megtör. A 2003-ben eladott mennyiség mintegy 300 ezer magawattóra volt, a 2005-ös már 3,5 millió. A következő év visszaesést hozott, 2008 viszont 10,2 millió megawattórával olyan rekordot, amely azóta sem ismétlődött meg. (Jött a válság.) Bár az MVM Trade jórészt aukciói sikeréről számol be, a piaci szereplők gyakran túl magasnak tartják a licit induló árát.

Érdemes kiemelni, hogy a hazai áram-nagykereskedelem második legnagyobb „szereplője” az import, amelyre 2009-ben 30 százalékos részesedés jutott, az idén kevesebb, jövőre pedig várhatóan csak 25 százalék. Árambehozatalunk, illetve az a tény, hogy nettó áramimportőrünk vagyunk, a fentiektől eltérő problémát vet fel, mindenekelőtt a hazai villamos energiatermelés versenyképességét, illetve a regionális együttműködés előnyeit. Ami a versenyképességet illeti, javulás várható. A paksi atomerőmű teljesítménynövelése már 2009-ben lezárult, az E.On a közelmúltban adta át 59 százalékos hatásfokú gönyűi gázüzemű erőművét, de megújult és ezáltal 57 százalékos hatásfokúra nőtt a GdF Suez Dunamenti Erőművének 3-as blokkja is (és feljavítják a többit is, ha megéri), a Mol-CEZ páros pedig a közelmúltban jelentette be, hogy hozzáfog a Dunai Finomító területén egy gázüzemű, kombinált ciklusú erőmű építésének előkészítéséhez.

A felsoroltak azzal kombinálva, hogy közben leállnak a legrosszabb hatásfokú blokkok (vagy megújulnak) azt eredményezhetik, hogy egyre versenyképesebb lesz a Magyarországon előállított villamos energia ára, vagyis tovább csökkenhet az import. Az említett régiós együttműködést saját érdekeink mellett az egységes európai energiapiac létrehozását elváró uniós előírások is ösztönzik. Ennek a szabályozási oldalról való előkészítésében éppen a MEH-re hárul nagy feladat.

A hazai áram-nagykereskedelem harmadik legnagyobb szegmensét ettől az évtől mintegy 6 százalékos, jövőre pedig kétszer ekkora részesedéssel az áramot és hőt egyszerre előállító, úgynevezett kapcsolt termelők adják. E termelői csoport a rájuk vonatkozó szabályozás változása miatt 2011. július 1-jén került ki a versenypiacra. Jelentős piaci erő szempontjából azonban e szegmens nem vehető figyelembe, hiszen a vizsgálat önálló cégekre irányul, mellesleg a kapcsoltak együtt sem képviselnek túl nagy erőt. Ahogyan az MVM Trade mögött körülbelül 6 százalékos hányaddal álló GdF Suez és a 4 százalékos E.On sem. Mint a MEH rámutat, a versenyjogi gyakorlatban szinte kizárt, hogy valamely kereskedő, 25 százalék alatti piaci részesedéssel erőfölényt érhessen el.