Spórol a kormány: célkeresztben a szívbetegek

Szócska Miklós kinevezése óta az ország gazdasági helyzete, valamint a szükségszerűvé vált megszorításokat tartalmazó Széll Kálmán Terv egyaránt megnehezíti az egészségügyi alrendszer átalakítását. Az utóbbi dokumentumban foglalt, releváns megszorításokként értelmezhető lépések jelentősen érintették a gyógyszeripart (18 százalékra emelt különadó, valamint a vaklicit bevezetése), és közvetlenül a betegek gyógyszertámogatását is célba veszik majd. A legújabb tervek szerint ugyanis a szív- és tüdőbetegek gyógyszeres terápiáját csak abban az esetben támogatja majd a társadalombiztosítás, ha a páciensek életmódváltással is hozzájárulnak a terápia sikeréhez.

Mindezek alapvetően nem mennek szembe a Semmelweis Tervben foglaltakkal, annak ellenére sem, hogy utóbbi ugyan nem helyezte kilátásba a betegek költségeinek emelkedését, de szorgalmazta részvételüket a népegészségügyi programokban. Utóbbi programok egyelőre csak tervek, az egészségtudatosság elvárása viszont már financiális ösztönzőként jelenik meg.

Szembeötlő, hogy az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központot (OBDK) még mindig nem hozták létre, amely egy országos kompetenciájú, a Semmelweis Terv által beharangozott intézmény lenne – ha létezne. Reménykeltő lenne, ha csak azért nem értesülne a közvélemény az intézmény létrehozásának háttéreseményeiről, mert a média ingerküszöbét e téma nem éri el, és valójában a háttérben valós munka zajlik, hogy a vállalt 2012. január 1-jei indulási időpont tartható legyen. Utóbbi feltételezés azonban egyelőre megerősítése vár.

A jövő évi költségvetésben elvileg a gyógyító-megelőző kasszára előirányzott összegből fedeznék az OBDK működését is. A célszámok szerint az Egészségbiztosítási Alap kiadásai nominálértéken 3,1 százalékkal csökkennek majd jövőre. Ez a gyógyszer-, a háziorvosi, valamint a védőnői kassza kiadásainak visszavételét, illetve befagyasztását jelenti, a fekvő- és járóbeteg-ellátásra fordított összegek azonban 9,6 százalékkal emelkednek. Kérdéses, hogy ez mire lesz elegendő a kórházi átszervezések és a felhalmozott adósságok és természetesen az E-Alap várható bevételeinek fényében.

Szócska Miklós az IDEA szerint eddig sikeresen vette a gazdasági kényszerűségek adta akadályokat az ágazati kommunikációban, de több területen – így a rezidensek vagy az életpályamodell kapcsán – az eddigi stratégia hosszú távon nem tartható. A Semmelweis Tervben megfogalmazott irányok rendkívül lassan konkretizálódtak, és az ezen irányokba ható cselekvés is ugyanilyen lassú ütemben valósul meg. A felmerülő gazdasági, vagy a magasabb kormányzati szintről érkező (köz)politikai kényszerek új konfliktusforrásokat teremtenek az igazgatás területén az ágazat szereplőivel, illetve az újonnan színre lépő érintettekkel kapcsolatban. A konfliktusok kimenetele és a győztesek személye határozhatja meg Szócska Miklós megítélését a közeljövőben.