Kétezer milliárdos magyar ipar szabályozás nélkül

Szakmai irányelvek, etikai normák, képzettséghez kötött működési jogosultság, működést szabályozó szakmai felelősségbiztosítás – mind-mind válaszra váró nyitott kérdések. Az iparág, amely szolgáltatásait szinte teljes egészében a hazai KKV szektorra építi, és a munkaképes lakosság mintegy 10 százalékát foglalkoztatja, jelenleg félkarú óriás. A szolgáltatások színvonalának megőrzéséhez és a fekete foglalkoztatás visszaszorításához állami szerepvállalás szükséges – írja közleményében a Dome Facility Services Group ügyvezető partnere.

Becslések szerint a hazai létesítménygazdálkodási piac évente nagyjából kétezer milliárd forint hozzáadott értéket termel, 400 ezer fős foglalkoztatottságával a nemzeti össztermék 7 százalékát adja, és a munkaképes lakosság mintegy 10 százalékát foglalkoztatja.
Annak ellenére, hogy maga az iparág rendkívül fiatal, nemzetgazdasági szerepe egyértelműen meghatározó. A szektor hatékony működését ugyanakkor ellehetetleníti a szabályozatlanság.

„A létesítménygazdálkodás az egyetlen ipar, amely szolgáltatásait szinte teljes egészében a hazai KKV szektor vállalatai által biztosítja. A szakmai normák hiánya éppen ezért jelent kiemelt problémát. Jelenleg a szabályozatlan, a gyakran túl sok szereplős beszállítói piac átláthatatlan, a szolgáltatások minőségére nincs garancia és az esetenként irreális árverseny a fekete foglalkoztatás melegágya” – összegzi a problémákat Décsi Gábor, a Dome Facility Services Group ügyvezető partnere.

Annak ellenére, hogy a Magyar Létesítménygazdálkodási Szövetség már 2009-ben kezdeményezte az átfogó stratégia kidolgozását, lényegi áttörés a mai napig nem következett be. Az európai gyakorlattal ellentétben Magyarországon a létesítménygazdálkodási piac rendkívül laza keretek között működik. A szakma reputációja alacsony; nincsenek általánosan ismert és elfogadott szakmai irányelvek, ráadásul a működési jogosultság, valamint a szakképzés tekintetében sincsen általánosan elfogadott rendszer.

Míg más iparágban a piaci szereplők árazásában a 20-30 százalékos eltérés az átlagos, a létesítménygazdálkodás piacán az esetenkénti 100 százalékos árkülönbözet sem ritka. Ráadásul a szolgáltatások átláthatatlanságával és az irreális árverseny gerjesztésével gyakran a működési költségek sem kitermelhetőek. A létesítménygazdálkodási szolgáltatások előállítása világszerte manufakturális jellegű és meghatározóan a szakmunkás, segédmunkás munkaerőre épít. Ennek megfelelően viszont magasabb dolgozói arányt és kisebb szervezettséget kíván, mint az ipari tömegtermelés.