BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Állóháború a Duna-parton

Tüntetéssel folytatódott a budapesti Közraktárak-projekt, ismertebb nevén a CET körüli, immár évek óta húzódó vita. Az érintettek egymásra mutogatnak: csütörtökön az építők demonstráltak az önkormányzat előtt, a városvezetés viszont a kivitelező céget vádolja.

Több mint másfél évvel az építkezés eredeti, 2010. augusztus 31-re tervezett befejezése után még mindig csak tüntetésről és vádakról szólnak a CET-projekt hírei. A vállalkozók azt állítják: azért kerülhet veszélybe az épület biztonsága, mert az önkormányzat leszereltette a villanyórát, emiatt a télre áram nélkül maradt a CET, és ha ők nem hoznak aggregátorokat, betört volna a talajvíz. A főváros reakciójára sem kellett sokat várni, a Városházán úgy vélik, a kivitelező Porto Investment Kft. nem fizette ki az alvállalkozóit, az építkezést pedig szerintük nem tudják vagy nem akarják befejezni.

Felvetődik a kérdés, hogy ha a téli mínuszokban az áram nélküli állapot ennyire veszélyes volt, akkor miért csak március végén tartanak demonstrációt és folytatódik a szócsata. Sok esemény történt az elmúlt hetekben, ami miatt ismét felgerjedhettek a két fél indulatai. Leállt a használatba vételi eljárás – nem meglepő módon mindkét oldalon úgy tartják, hogy a másik hibájából –, az építkezést annak idején hitelező MKB Bank pedig 25 millió eurót kér az egyébként is rendkívül rossz anyagi helyzetű fővárostól.

Ez az az összeg, amelyre állításuk szerint a főváros fizetési kötelezettséget vállalt. A városvezetés azonban magabiztos: a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatukban arról beszéltek, szerintük teljesen biztos, hogy nem lesz per az MKB-val. Sőt, ezek után átvették a kezdeményezést is, másfél milliárd forintos bírságot szabtak ki a Portóra. A cégnek ugyanis még tavaly októberben, két hónappal a már elcsúsztatott átadási időpont után lejárt a közterület-használati engedélye. A Porto szerint azonban nem született jogerős ítélet a CET birtokba vételéről, emiatt megtámadták a bírságot. Az egyébként is ezer bajjal küzdő Budapest tudna ugyan fizetni a banknak, de nem tennék, ha nem muszáj, mert minden forintra szükségük van, és ugyanígy a cég sem szívesen vesztene az üzleten.

Miközben az épület üresen áll, állítólag léteznek olyan javítási tervek, amelyeket a főváros vagyonkezelő cége több százmillió forintért végeztethetne el, közbeszerzés nélkül. A hvg.hu arról írt: az önkormányzat gazdasági bizottságának ülésén felmerült az, hogy közszolgáltatási szerződéssel, közbeszerzés nélkül végezzék el a hátralévő munkákat – ennek az összértékét a portál szerint 660 milliósra becsülik az önkormányzatnál.

Nem mindenütt szívlelik a magánberuházókat

A felelősök keresését a leginkább elfogulatlan szemlélő számára is megnehezíti az, hogy az egyik legelső csúszásnak, amiből tovább gyűrűzött a többi, mindenkin kívül álló oka volt: a Porto állítása szerint az eredeti, 2010. nyári átadási időpontból azért futottak ki, mert egy miskolci beszállítójuk telephelyét elmosta az árvíz. Azóta azonban lassan két év eltelt.

Az Orbán-kormány szavakban nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy felülvizsgálják a PPP-konstrukcióban, vagyis a magán- és a közszféra közös finanszírozásában készülő projekteket. A CET-beruházás nem tökéletesen ilyen, de ahhoz eléggé hasonlít rá, hogy a negatív kampány utolérje. A magánfél elvállalja az építést, és hosszú, általában több évtizedes ideig a karbantartást, majd amikor ez az idő letelt, az akkori technológiai követelményeknek megfelelően átadja az építtetőnek, jelen esetben az önkormányzatnak. Mindezért évente kap bizonyos összeget; általában ezt úgy számolják ki, hogy a cégnek jóval több jusson, mint amennyit ráköltött, de a közpénzből kevesebbet kelljen kifizetni, mint ha banki hitelt vettek volna fel ugyanakkora futamidőre. A CET-nél 8,5 milliárd volt a költség, az önkormányzatnak 31 milliárdot kell fizetnie, de csak 25 év alatt.

Ez rövid távon kényelmetlen az építtetőnek – idén például 120 milliárd forint körüli állami és önkormányzati pénz megy el a különböző PPP-projektekre –, de sok esetben hosszú távon olcsóbb lehet, mint ha más konstrukcióban végezné a beruházást.

Sztojcsev Iván Nem mindenütt szívlelik a magánberuházókat A felelősök keresését a leginkább elfogulatlan szemlélő számára is megnehezíti az, hogy az egyik legelső csúszásnak, amiből tovább gyűrűzött a többi, mindenkin kívül álló oka volt: a Porto állítása szerint az eredeti, 2010. nyári átadási időpontból azért futottak ki, mert egy miskolci beszállítójuk telephelyét elmosta az árvíz. Azóta azonban lassan két év eltelt.

Az Orbán-kormány szavakban nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy felülvizsgálják a PPP-konstrukcióban, vagyis a magán- és a közszféra közös finanszírozásában készülő projekteket. A CET-beruházás nem tökéletesen ilyen, de ahhoz eléggé hasonlít rá, hogy a negatív kampány utolérje. A magánfél elvállalja az építést, és hosszú, általában több évtizedes ideig a karbantartást, majd amikor ez az idő letelt, az akkori technológiai követelményeknek megfelelően átadja az építtetőnek, jelen esetben az önkormányzatnak. Mindezért évente kap bizonyos összeget; általában ezt úgy számolják ki, hogy a cégnek jóval több jusson, mint amennyit ráköltött, de a közpénzből kevesebbet kelljen kifizetni, mint ha banki hitelt vettek volna fel ugyanakkora futamidőre. A CET-nél 8,5 milliárd volt a költség, az önkormányzatnak 31 milliárdot kell fizetnie, de csak 25 év alatt.

Ez rövid távon kényelmetlen az építtetőnek – idén például 120 milliárd forint körüli állami és önkormányzati pénz megy el a különböző PPP-projektekre –, de sok esetben hosszú távon olcsóbb lehet, mint ha más konstrukcióban végezné a beruházást.-->

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.