Harmincszoros drágulás a hazai egészségügyben

Bár 2000 óta 10 százaléknál kisebb volt az ágazatban az éves infláció, a ’90-es években előfordult, hogy a 40–50 százalékot is meghaladta – derül ki a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet árinformációs tájékoztatójából.
Az egészségügyben tapasztalt árrobbanás jelentősen meghaladta a lakossági áremelkedést. Az 1987-es évet véve alapul elmondható, hogy míg a lakosság az 1987-esnek a húsz, addig az egészségügyi intézmények a harmincszorosáért tudják ma átlagosan ugyanazokat az árukat beszerezni, illetve szolgáltatásokat igénybe venni.

Az egészségügy fogyasztói kosarán belüli arányok persze eltérnek a lakosságitól. Míg az előbbiben a szolgáltatások, valamint a gyógyszer és orvosi eszköz, az utóbbiban az élelmiszer képviseli a legnagyobb hányadot. Tavaly – ha csak néhány tized százalékkal, de – az egészségügyi intézményi árindex már alacsonyabb volt (103,2), mint a lakossági (103,9). Az orvosságokhoz 2011-ben változatlan áron jutottak az intézmények, viszont az üzemanyag jelentősen, 20 százalékkal megdobta a kiadásaikat, ami leginkább az Országos Mentőszolgálatot sújtotta.

A szolgáltatások árai ebben a szektorban a lakosságéhoz hasonlóan változtak az elmúlt évben: míg a villamosenergia-, az egyéb üzemeltetési és fenntartási szolgáltatások kisebb, a távhő- és a melegvíz-szolgáltatás, a gáz, valamint a víz- és csatornadíjak nagyobb mértékben drágultak. A kommunikációs szolgáltatások (posta, távközlés) díjai is jócskán, 8 százalékkal emelkedtek, de az kiadások között ezek aránya a 2 százalékot sem éri el.