Ráadásul semmi jele annak, hogy javulnának a működési körülményei. Árbevételének 70 százaléka az európai (németországi, olaszországi, ausztriai, lengyelországi, csehországi és szlovákiai) eladásokból származik. Márpedig az európai gazdaságok teljesítményének növekedése az utóbbi hónapokban tovább lassult, néhol gyengült is, a nehéz helyzetben lévő gazdaságok helyzete pedig tovább súlyosbodott.
Mivel piaci pletykán túl egyelőre nem tűnik többnek, hogy az állam meg kívánná menteni az ISD Dunaferrt, magának kell megkeresnie túlélése eszközeit.
Ezek közül az egyik legkézenfekvőbb, ha csökkenti a fajlagos költségeit. Emellett szükség van természetesen fejlesztésekre is, továbbá a piacon keresett termékei termelésének növelésére, az értékesítésre vetített anyaghányadának a lefaragására, a költségcsökkentésen belül pedig a személyi jellegű ráfordítások, adott esetben az adminisztratív létszám zsugorítására is. És persze: meg kell szüntetnie a veszteséges üzletágait.
Ezekre a lépésekre piaci vélemények szerint egyébként is szüksége lenne. A társaság ugyanis 2007-ben egységesítette az akkor még széttagolt vállalati felépítését, megszüntette a párhuzamos tevékenységeit, egy ilyen súlyú átalakítás után pedig újjá kell szerveznie, ésszerűbb alapokra kell helyeznie működése egészét.
A nemzetközi acélipari szervezetek, például a World Steel Association és az Eurofer elemzéseiből és előrejelzései szerint az elmúlt év utolsó negyedévében tapasztalt mélyponthoz képest a 2012-es év első negyedében valamelyest, a másodikban már jobban nőtt a Dunaferr egyik fő terméke, a lapostermék nettó felhasználása az EU-ban, igaz, csak a készletek újrafeltöltése miatt. Gyenge volt az első három negyedévben is a magyarországi társaság szempontjából fontos felhasználó ágazatok teljesítménye, azaz az építőiparé, az acélszerkezet-gyártásé és a csőgyártásé.
E folyamatokat tükrözve 2011 decemberéhez képest 2012 márciusáig a lapostermékek árai még nőttek, de áprilistól már estek, a harmadik negyedéves árakra pedig már a hagyományosan gyenge szezonális hatás is rányomta a bélyegét. Az előrejelzések sem pozitívak: az acélalapú termékek tonnánkénti átlagára a szeptember végiről további havi 20-22 euróval gyengülve az év végére 500 euró alá eshetnek.
Rossz kilátások
Borúlátó a Magyar Vas- és Acélipari Szövetség ügyvezető igazgatója, aki nemrég az ISD Dunaferr belső lapjának jelezte: nyoma sincs, hogy akár 2013 végén élénkülne az európai acélpiac. Igaz, legalább nő az acélexport és esik az import, még nálunk is. Marczis Gáborné szerint acéliparunk erősen rá van szorulva az exportra, de iparunk messze az elvárások alatt teljesít, a Mercedes-gyár felépülése nyomot se hagyott a statisztikákban, az építőipar is alatta teljesít a pesszimista várakozásoknak is. Hiányoznak a nagy állami beruházások is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.