Bayer Zsolt műsorait nem tudom megunni – Interjú Vágó Istvánnal

– Februárban forgatják az Átvágó újabb évadját. Milyen visszajelzéseket kapott az első alatt, után?
– Vegyes vélemények jöttek, igyekeztünk figyelembe venni ezeket, kissé át is alakítottuk a műsort. Főleg az internetes, facebookos beírásokat figyeltük a tévékritikák mellett. Korábban három forduló volt, most a középsőt kihúztuk, mert nézői észrevételek szerint az komplikáltnak tűnt. Az a visszajelzés jött több helyről, hogy a kérdések általában túl nehezek. Nekem ez a része a legfájdalmasabb, mert bár én valóban azokat a feladványokat szeretem, amelyek nem fejthetők meg könnyen, de az Átvágóban voltaképp rulettjáték folyik: a kultúrtörténetből vett egy-egy meglepő állítást követően feketére vagy pirosra lehet tenni. Ám aki sokat tud, vagy akinek több érzéke van a logikához, az nagyobb valószínűséggel tesz jó helyre, és így vihet haza nagy nyereményt.

– Milyen változás lesz még a műsorban?
– Most is villámkérdésekkel nyitunk, az a része klasszikus kvíz marad: itt három emberből kettő ki is esik menten. A második forduló, mint az előbb elmondtam, inkább a szerencséről szól, de az oddsokat a tudás befolyásolja. Ezenfelül szikárabbra fogjuk vágni az adást, nem fognak annyit meditálni a játékosok, mint a Milliomosban. Annyira felgyorsult a mai televíziózás, hogy már nem lehet hosszasan mutatni egy gondolkodó embert fejét. Keserves tanulság ez, amit tudomásul kell venni, holott amikor a játékos arcán átsuhan a felismerés, rátalál a jó útra, és ezt közelről mutatjuk, az szerintem még mindig jó televíziózás.

– Egyre több a páros vetélkedő, ilyen volt A 40 milliós játszma, A Széf, A Kód: így jobban mutatják ki emócióikat a játékosok. Mit szól ehhez a trendhez? 
– A Milliomosban is voltak páros játékok korábban, sőt például az általam vezetett szilveszteri Házaspárbajok kifejezetten erre épültek – annyira nem új ez. Ha viszont az érdekel engem, hogy egy játékosban hogyan jelenik meg a megoldás öröme, akkor jobb, ha velem, nem pedig a csapattárssal szemben történik ez. Elfogadom, hogy az is lehet szórakoztató, de egy igazi, intellektuális párbeszéd mindig kétszemélyes.

– Melyik régi vetélkedője élne meg most a képernyőn?
– Egyik sem, túl sokat változott a televíziózás.

– És melyiket szerette legjobban?
– Szerettem például barkochbaműsort, amely 1976-ban indult Kicsoda? Micsoda? címen, ebből lett aztán évekkel később a Van benne valami. Talán ma megélne, de ott igazából semmi másról nincs szó, mint a játékos arcáról. Mostanában a tévés vetélkedőkben le kell zuhanni a pincébe, sírni kell, örömtáncot kell járni: régen nem ilyen kvízek voltak. Kedvenc volt még a Mindent vagy semmit!, ami nem is igazi licenc, mert két amerikai műsorból raktam össze, amikor a TV2 megvette a jogokat. Közös elhatározással alakítottuk át, és amikor ellenőrök jöttek az USA-ból, mi eljátszottuk, hogy az eredetit rögzítjük, távol tartottuk a licenctulajdonost az adásoktól: ő meg úgy csinált, mint aki nem veszi észre a turpisságot. Én általában belenyúlok a licencműsorokba is. Amikor a TV2 kirúgott A 40 milliós játszma előtt, arra is hivatkozott, hogy veszekedtem a producerrel, meg akartam mondani, mit hogyan akarok, mit hogyan nem kell követni. Csakhogy régi kollégáim a megmondhatói: én mindig vitatkozom ilyesmin, ebben nem volt semmi újdonság.

– Be is perelte a TV2.
– Igen, hárommillióra, egy kisebb társaságban mondott szavaim miatt: ezt a szöveget valaki feltette az internetre. Aztán levitték 500 ezerre, de elvesztették első fokon. Nem törődtek bele, fellebbeztek.

– A TV2-vel tehát perben áll. És a mai MTV-ről mit gondol?
– Ez már nem az a köztévé, ahol én dolgoztam. Volt egy origós interjú Rákay Philippel, ahol azt ígérte az intendáns, hogy vége lesz a közpénzek elherdálásának. Közben valahogy úgy látom, hogy mégis folyik szét az állami pénz: nagyon büszke vagyok rá például, hogy az én pénzemből is fogják csinosítani a Kunigunda útját. Nem tudom, hogy ez a köztévé dolga-e, gyanítom, hogy nem erre kaptak sok tíz- (vagy száz-) milliót, miközben az MTV-s műsorok meg sorra buknak meg, munkatársak kerülnek az utcára, az ott törvényesen demonstrálókat meg erre hivatkozva zavarják el.

– Mit néz a tévében?
– Bayer Zsolt Echo TV-s műsorait nem tudom megunni, különösen Bogár László eszmefuttatásait a háttérhatalomról és a pénzszivattyúról (nevet). Félre a viccel: az ATV és a Hír TV megy nálam sokat, közéleti műsorokat szeretek nézni. Sportból csak a foci érdekel. Amúgy mindent nézek, időm van, dolgom nincs.

Névjegy

1949-ben született, gyógyszer-vegyészmérnöki diplomája van, majd külkereskedőként dolgozott.

1976-ban egy barkochbajátékkal kezdte tévés karrierjét, azóta számos vetélkedőt vezetett az MTV-n, az RTL Klubbon, a TV2-n, a Story4-en. Grétsy Lászlóval évekig közösen vezette az Álljunk meg egy szóra! című nyelvművelő, Juhász Árpáddal a Kalendárum című tudományos ismeretterjesztő műsort. Módos Péter mellett műsorvezetője volt a Pulzus című könnyűzenei műsornak, kilenc éven át közvetítette az Eurovíziós Dalversenyeket.

1997-ben alapította meg a Favágók zenekart. Tagja és alelnöke volt a Tényeket Tisztelők Társaságának, melynek fő célja a racionális gondolkodás terjesztése, például a babonákkal, ezotériával szemben. 2005 második felében kilépett, mert a társaság működését nem tartotta eléggé hatékonynak.

2006 decemberétől egy másik szervezetet, a Szkeptikus Társaságot alapította meg. Kapott Médiasztárok-díjat, a Kamera Hungárián a legkedveltebb televíziós személyiségnek bizonyult, a Pro Urbe Budapest és a Prima Primissima Prima-díját is megkapta.