Orvosokat érhet anyagi hátrány

Még ebben a félévben előterjesztést kell készítenie az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) „az egészségügyben fennálló foglalkoztatási jogviszonyok rendezéséről, a megbízási és vállalkozási jogviszonyok más foglalkoztatási formával való kiváltásának lehetőségeiről a pénzügyi lehetőségek függvényében” egy kormányhatározat szerint.

Az egészségügyiek jogállásáról szóló törvény jelenleg tízféle jogviszonyt sorol fel, amelyek keretében egészségügyi tevékenység végezhető. Ezek között az önkéntes segítő és a szabad foglalkozás éppúgy szerepel, mint a közalkalmazotti jogviszony vagy a munkaviszony, az egyéni vagy a társas vállalkozás.

A felsorolt foglalkoztatási formák közül a gazdasági társasági formában működő kórházak költségvetési intézménnyé alakításával a munkaviszony gyakorlatilag megszűnik. A megbízási és a vállalkozási jogviszonyok kiváltására pedig, tekintettel arra, hogy az egészségügyi intézmények döntő többsége ma már az államhoz tartozik, csak a közalkalmazotti státusz jöhet szóba. Ennek ráerőltetése az ágazatra azonban súlyos következményekkel járhat.

A kórházak és szakrendelők ugyanis döntően orvosokat, mégpedig a hiányszakmák művelőit foglalkoztatják vállalkozóként, közreműködőként, vagy megbízással. Azért, mert a közalkalmazotti fizetésért egyszerűen nem kapnának altatóorvost, radiológust vagy patológust – mutat rá Kőszegfalvi Edit. A Kecskeméti Megyei Kórház munkaügyi-egészségügyi szakjogásza azt mondja, míg vállalkozó orvosok 5–6 ezer forintot is megkeresnek óránként, egy közalkalmazott orvosnak 350 ezer forintos bruttó bér esetében ennek a felével kell beérnie.

E szakmák művelői összesen több ezren vannak, és bár például az altatóorvosok vagy a pszichiáterek szinte kizárólag vállalkozóként dolgoznak, sokan a még mindig alacsony közalkalmazotti fizetést egészítik ki a vállalkozásból származó jövedelmükkel.

A vállalkozók foglalkoztatásának másik oka, hogy az egészségügyi intézményekben nem dolgoznak elegen ahhoz, hogy a hatályos jogszabályoknak megfelelően, a kötelező pihenőidőt betartva, kizárólag közalkalmazottakkal biztosítani tudják az ügyeleteket, illetve a több műszakos munkarendet. Ezért is jellemző, hogy például a radiológusok délelőtt közalkalmazottként dolgoznak ott, ahol délután vállalkozóként látják el az ügyeleti feladatot.

Kőszegfalvi Edit úgy véli, bár a foglakoztatási formák egységesítése nem rossz irány, a közalkalmazotti státusz kötelezővé tétele a bérek jelentős mértékű rendezése nélkül akár az elvándorlás fokozódásának veszélyét is magába rejtheti. Hasonló álláspontot képvisel a Magyar Orvosok Szövetségének elnöke is, aki maga is gyakorló aneszteziológus. Bélteczki János azt mondja, az 1538 altatóorvos közül jelenleg nagyjából minden negyedik dolgozik vállalkozóként (is). A körükben végzett, nem reprezentatív felmérés szerint 60 százalékuk hallani sem akar arról, hogy a jövőben esetleg közalkalmazottként folytassa a munkát, még akkor sem, ha rendeznék a bérét.

E szakmák művelői összesen több ezren vannak, és bár például az altatóorvosok vagy a pszichiáterek szinte kizárólag vállalkozóként dolgoznak, sokan a még mindig alacsony közalkalmazotti fizetést egészítik ki a vállalkozásból származó jövedelmükkel. -->