Igaza lehet-e Orbánnak? Paks majd besegít - vagy nem

Orbán Viktor miniszterelnök szerint négy-öt év múlva Magyarországon lehet a legolcsóbb az áram az EU-ban, feltéve, ha bővítjük az atomenergia-kapacitásainkat.

A bejelentés annak fényében meglepő, hogy egyelőre a beruházáshoz szükséges tendereket sem írták ki, sőt, még a kiírás esetleges időpontjáról sem hangzottak el kijelentő módban mondatok. Márpedig ahhoz, hogy az új atomerőművi blokkból, vagy blokkokból származó áram lenyomja az árakat, már most el kellene indítani az építésüket.

Persze, nem kizárt, hogy a beruházó MVM Paks II. Zrt. napokon belül közzéteszi a tendert, a beérkező pályázatokat gyors ütemben bírálja el, és szigorú határidőket szab a kivitelezéshez is. Azonban még így is szűkösnek tűnik az idő: az eddig becslések során a szakemberek nagyjából öt évet rendeltek egy blokk építéséhez. Nem véletlenül: időigényes és sokszintű az engedélyeztetés, számos fellebbezési lehetőség van, és alapos előkészítést, meg sok időt igényel a szükséges berendezések gyártása, helyszínre szállítása is.

Mellesleg, a tender kiértékelését is hiba lenne elsietni. Bár sokak szerint készpénznek vehető, hogy az orosz Roszatom leányvállalata lesz a befutó, de – még, ha így is lenne –, nem mindegy, hogy milyen megállapodást köt vele a megbízó. Nem apró morzsa a történetben az sem, hogy még nem dőlt el az óriásprojekt finanszírozása.

A ma működő blokkok végső üzemideje – a meghosszabbított üzemidőt is figyelembe véve – 2032-2037. között jár le. A legelőször leállítandó blokk pótlására készülő első új egységet elég csak 2032-ben átadni, vagyis legkésőbb 2017-től építeni. Bár az eddigi közlések ennél néhány évvel korábbi átadásokat valószínűsítettek, 2017-2018-ról még nem lehetett hallani.

Ám még egy gyors atomerőmű-építést feltételezve is meglepő azt gondolni, hogy egy újonnan átadandó atomerőmű, amelynek egy blokkja előzetes becslések szerint ötmilliárd dollárba kerülne, rögtön ugyanolyan olcsón fog termelni, mint ma a meglévő paksi egységek. Ez úgy (vagy úgy sem) képzelhető el, ha a beruházó eltekint kiadásai megtérülésétől. Ilyesmi még állami vállalatok esetében sem jellemző.

Orbán Viktor becslése szerint az atomerőművi kapacitás bővítése révén 60-70 százalékra nőne a nukleáris alapú áramtermelés aránya a teljes hazai termelésen belül. A tavalyi arány 46 százalék volt, magasabb, mint az előző években. A Paksra jutó részarány 2012-es növekedése mögött a négy blokk teljesítményének növelése és az állhatott, hogy a többi erőmű termelése csökkent.

Nem tudni, hogy a miniszterelnök csak arra az időre értette-e a nukleáris alapú termelés 60-70 százalékos részarányát, amíg a leállításra váró blokkok párhuzamosan termelnek az újakkal, vagy ezt már végső állapotnak gondolja. Az előbbi mellett szól, hogy a termelésből gazdaságossági okokból apránként egyébként is kieső, vagy keveset termelő gázüzemű erőművek visszaszorulása miatt már automatikusan és nő Paksra jutó részarány. Végső állapotként viszont igencsak kockázatos lenne ilyen nagy részarányt engedni egyetlen energiahordozónak is. Mellesleg a mostani előkészületek 1-2, nem pedig 3-4 blokkra vonatkoznak.