Túl szigorú szabályozói környezet nehezíti a vegyipar működését

Az Európai Vegyipari Tanács (Cefic) legutóbbi közgyűlésén a szervezet képviselői az Európai Unió törvényhozóit arra kérték, segítsék elő az európai szinten 29 ezer vállalkozásban 1,2 millió embert foglalkoztató ágazat fejlődését, a lehetséges növekedést, valamint döntéseikkel mozdítsák elő az innovációs törekvéseket. A szervezet szerint a jelentős szabályozási terhek továbbra is azt eredményezik, hogy az elvárt fejlesztések elmaradnak az európai szinten meghatározó iparágban.

Ez különösen igaz Magyarország vegyipari ágazatára, ahol az európai uniós előírások és eljárások mellett párhuzamos, az európai szabályoknál szigorúbb, rendkívül bürokratikus rendelkezések érvényesülnek, amelyek nehezítik az ágazat vállalkozásainak működését, például a vegyi anyagok regisztrációja terén a párhuzamos bejelentési és kockázatbecslési előírások az ipari biztonságot szolgáló SEVESO irányelv hazai átültetése vonatkozásában. „Ezek nyilvánvalóan többletterhet jelentenek, versenyhátrányt okoznak a magyar vállalkozások számára, és különösen a kis- és közepes vállalkozások esetében hátráltatják a válságból való kilábalást, forrást vonnak el a fejlesztésektől. A több mint öt éve tartó válság során az ipari tevékenység feltételei szabályozói oldalról egyáltalán nem javultak, sőt, a gyakori változások kiszámíthatatlanná teszik ezt a környezetet, miközben az üzleti feltételek tartós javulása is várat magára” – világít rá a helyzetre Budai Iván, a Magyar Vegyipari Szövetség igazgatója. A további sikeres működés érdekében a Mavesz kiemelt törekvése a szabályozási környezet javításának előmozdítása. Ezek a problémák azonban nem csak Magyarországon fordulnak elő. A közel 76 ezer főt foglalkoztató magyarországi vegyipar mellett többek között Szlovákiában és Csehországban is közös vonásként jelenik meg a túlszabályozottság, az európai rendelkezések „túlteljesítése”.

A magyarországi vegyipar versenyképességét és hosszabb távon való fenntarthatóságát veszélyeztetik a magas energiaköltségek, amelyek Európa egészére is jellemzők. Magyarországon az e téren hozott intézkedések negatív következményeinek az iparra történő áthárítása tovább súlyosbítja a problémát, és mellesleg a reálgazdaság megerősítését célzó deklarált szándékokkal sem áll összhangban.

„A magyar vegyipar sajátos jellemzője még az is, hogy struktúrája miatt az igazán nagy mennyiséget és értéket a tömegtermékek előállítása és értékesítése jelenti, éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy olyan állami támogatási rendszer legyen elérhető, amely az iparág számára segíti és méltatja a kutatás-fejlesztés terén tett erőfeszítéseket, és minél több innovatív termék előállításához vezet” – teszi hozzá a szakember.

A Magyar Vegyipari Szövetség szerint vitathatatlan, hogy a vegyipar igen jelentős mértékben járul hozzá a nemzetgazdaság teljesítményéhez, az ország külkereskedelmi mérlegének kedvező alakulásához, azonban az elmúlt évtizedekben nem tartozott a kiemelten kezelt vagy éppen a divatos ágazatok közé. A szakmunkás- és a technikusképzés terén évek óta problémák mutatkoznak, a szakember-utánpótlás komoly gondot okoz a vállalkozásoknak. Kedvező irányzatnak tekinthető viszont, hogy a kormányzat részéről ösztönző lépések láthatók a természettudományi oktatás felé, valamint a szövetség és a vegyipari cégek is aktív kapcsolatot tartanak fenn a képzést folytató egyetemekkel, és mára már ennek köszönhetően látható a növekvő érdeklődés.

A mihamarabbi egységes európai lépéseket az is szükségessé teszi, hogy miközben a vegyiparban új megoldások és innovatív technológiák továbbra is születnek Európában, az EU vegyiparának világpiaci súlya folyamatosan csökken. A statisztikák szerint mostanra a globális vegyipari piacnak csupán 20 százalékát adja az Európai Unió, míg ez a mutató tíz éve még 30 százalék közelében volt. Némi bizakodásra az export teljesítménye adhat okot: 2012-ben az európai kivitel 49 milliárd euróval múlta felül a behozatali értéket, ami mindenkori csúcsnak számít.

Az Európai Vegyipari Tanács szerint létfontosságú kérdés különböző szabad kereskedelmi megállapodások létrehozása egyéb régiókkal, de különösen az Egyesült Államokkal. A kereskedelem gördülékeny lebonyolítása érdekében pedig első rangú logisztikai lehetőségek szükségesek, ennek érdekében pedig a vasúti és a hajózási szolgáltatások fejlesztése elengedhetetlen.

Világgazdaság Online-->