Egy híján húsz orvosi hiányszakma

Három évvel ezelőtt már ebbe a besorolásba került az aneszteziológia és intenzív terápia, a csecsemő és gyermekgyógyászat, az igazságügyi orvostan, az infektológia, a neurológia, a nukleáris medicina, az orvosi mikrobiológia, a laboratóriumi diagnosztika, az ortopédia és traumatológia, a népegészségtan, a sürgősségi orvostan, a patológia, a pszichiátria, a radiológia, a sugárterápia, a transzfúziológia és a tüdőgyógyászat.

 Ez év elejére pedig már gyermekfogászból, valamint gyermek- és ifjúságpszichiáterből is kevesebb van a szükségesnél.
Az orvosi hiányszakmákról 2010 óta tesz közzé listát a szakminiszter. Azért, mert az érintett szakmákban a teljes képzési idő alatt kiemelt támogatást (minimálbér + 50 százalékot) nyújt a rezidensek foglalkoztatásához. Annak érdekében, hogy ezzel is segítse a „hiányszakmák feltöltését”.
Úgy tűnik azonban, hogy bár 2010 óta folyamatosan emelkedik az orvosképzésben részt vevők száma, az érintett szakmák továbbra sem vonzóak a fiatalok számára. Az egészségbiztosító adatbázisa szerint ugyanis a hiányszakmákban dolgozók egyben a legkorosabbak is: a labororvosok átlagéletkoruk például 59 év, de 55 évnél magasabb az átlagéletkor a patológusoknál, a fertőző betegségek gyógyítóinál és a csecsemő- és gyermekgyógyászoknál vagy a radiológusoknál is.