Külföldi gyógyulás: Nehézkesebb az elbírálás

Tavaly október 25-én lépett hatályba a határon túlnyúló egészségügyi szolgáltatásokról szóló uniós irányelv, amely szerint az Európai Unió polgárai az EU bármely országában ugyanolyan feltételekkel vehetik igénybe az egészségügyi ellátást, mint az adott állam polgárai. Szakértők már az irányelv elfogadásakor úgy kalkuláltak, hogy csak e miatt nem lesz jelentősebb változás az országok közötti betegáramlásban, az Európai Bizottság adatai szerint évek óta az európai betegek mindössze egy százaléka kezelteti magát külföldön.

Eddig is lehetőség volt külföldi gyógykezelésre, a magyar egészségbiztosítás évente 500-600 beteg külföldi gyógykezelését finanszírozta, és ebben szintén nem várható nagyságrendi változás. Főként azért, mert bár az évi nagyjából 1,2-1,4 milliárd forint költéssel szemben 2014-re már 1,7 milliárd forintot irányoztak elő erre, korántsem egyszerű elérni, hogy a biztosító engedélyezze, hogy egy beteget más országban lássanak el.

Az OEP hatósági eljárás keretében független orvosszakértőt kér fel, hogy elbírálja a kezelőorvos szakmai indoklásával együtt beadandó igényt. Az ügyintézés akár két hónapot is igénybe vehet, így nem csoda, hogy az október 25. óta beadott 51 kérelemből csak 18-ról született eddig döntés.

Az OEP szerint 10 esetben engedélyezték, kettőben elutasították a külföldi kezelés iránti kérelmet, 6 esetben pedig megszüntették az eljárást. Az engedély az irányelv hazai alkalmazását taglaló rendelet szerint akkor tagadható meg, ha nagyon speciális – tehát bizonytalan végkimenetelű – és költségigényes ellátásról van szó. Ez utóbbi azt jelenti, hogy mindössze 30 százalékkal kerülhet többe, mint amit ugyanazért az ellátásért itthon fizetne ki a biztosító a hazai szolgáltatóknak. Ráadásul a betegnek meg kell előlegeznie a kiadásokat, a biztosító csak utólag, a számlák benyújtása után fizet. Nem kapható engedély a kinti kezelésre akkor sem, ha az ellátás Magyarországon is igénybe vehető. Az olyan hosszú, 2-2,5 éves várólistákat tehát, amilyen főleg a csípő- és a térdprotézis vagy a gerincstabilizáló műtétek esetén jellemző ma, nem lehet megkerülni külföldi operációval. Legalább is közfinanszírozással nem.

A szabályozás a külföldi pácienseknek éppoly korlátos szabadságot biztosít, mint a magyaroknak. Külföldit csak akkor fogadhat egy hazai egészségügyi intézmény, ha emiatt egyetlen magyar beteg sem kerül hátrányba. Az „azonos” ellátás azt is jelenti, hogy a más államból érkezett páciensnek is kell beutalót hoznia, neki is csak külön fizetségért jár egyágyas szoba, és a várólistás beavatkozásoknál, például a szürkehályog-műtéteknél, ugyanúgy ki kell várniuk a sorukat. Igaz, ez a lista jóval rövidebb is lehet, mint mondjuk Nagy-Britanniában, ahol továbbra sem sikerült elérni, hogy legalább 18 hónapnál többet senkinek ne kelljen várakoznia egy beavatkozásra.

A betegszám és a kiadás is nő

Az OEP 2009-ben még csak 440, 2012-ben már 658 magyar beteg külföldi gyógykezelését finanszírozta, és ez a szám vélhetően tavaly sem csökkent: október végéig 500 beteg gyógyulhatott közpénzből külföldön. A költségek is szinte folyamatosan emelkedtek: az öt évvel ezelőtti 1,03 milliárdról tavaly október végéig 1 milliárd 350 millió forintra. Az egy páciensre jutó kiadások 2009-ben mintegy 2,3, tavaly már majdnem 2,7 millió forintot tettek ki. A Bécsben igénybe vehető tüdő-transzplantáció átlagosan 15 millió, az őssejt- és csontvelő-beültetés 2,7 millióba kerül, egy speciális genetikai vizsgálat külföldi laborban 300-600 euró között mozog.