Nincsenek jó adottságaink a paksi komplexum kiváltására

Sem szakmai, sem gazdaságossági alapja nincs a hazai nukleáris alapú energiatermelés más forrásokkal való kiváltásának. Az egyéb megoldások választása ugyanis azzal járna, hogy el kellene fogadnunk az elképesztően nagy költségek, az ellátás-biztonsági problémák, az irreális feltételeket melletti kivitelezés, a szélsőséges importfüggés, a szinte megoldhatatlan készletezési nehézségek vagy a jelentős környezetkárosítás valamelyikét, illetve közülük egyszerre többet is. Mindezt az Atomenergiainfó szakportál energetikai tanácsadója, Hárfás Zsolt állítja, a 2012-es hazai energiatermelési adatokon alapuló számításaival pedig alá is támasztja.

Dolgozatában hangsúlyozza, hogy az ország érdekeit szolgáló energiatermelésről szakmai, nem pedig érzelmi alapon kell dönteni.
Ahhoz, hogy a 2000 megawatt teljesítményű paksi atomerőmű szerepét napelemek vehessék át, 14 400 megawattnyi naperőmű beépítésére lenne szükség. Ez 700 négyzetkilométernyi területet igényelne, jóval nagyobbat, mint a Balaton területe.

Azért lenne ilyen hatalmas naperőműre szükség, mert azt is figyelembe kell venni, hogy egy ilyen létesítmény kihasználtsága hazai viszonyok közepette csak 13 százalékos. Mai árakon egy ilyen beruházás 13 210 milliárd forintból valósítható meg. (A napokban aláírt magyar-orosz kormányközi megállapodás a meglévőnél 20 százalékkal nagyobb teljesítményű atomerőmű építésére – euróban – 3000-3600 milliárd forintot rögzített.)

Itt azonban még nincs vége a költségeknek, mert tartalékról is kell gondoskodni arra a 87 százaléknyi időre, amikor a napelemek nem működnek. Tartalékként a szivattyús-tározós vízerőművek valamely típusa jöhetne szóba, ezek, típustól függően 2800-9800 milliárd forintból hozhatók ki. Ám ilyen hatalmas szivattyús-tározós erőmű kialakítása önmagában is elképzelhetetlen a társadalmi és a környezetvédelmi elvárások, valamit a földrajzi adottságok miatt.

Kevésbé irreális a helyzet a szélerőművekkel. A paksi atomerőmű kiváltására 6745 megawattnyi ilyen kapacitást kellene létrehozni, ez 2752-3642 milliárd forintból valósítható meg. Ám itt is felmerül a tartalékolás kérdése, mert a szélkerekek az év 8760 órájából csak 2000-2300 órát működnek, vagyis 25 százaléknyit.

Szénnel vagy gázzal?

Elvileg maradhatnánk a fosszilis alapú energiatermelés mellett is. Ha gázüzemű erőművekkel akarnánk kiváltani a meglévő paksi blokkokat, akkor (a főként import alapú) gázfelhasználásunk a mai közel másfélszeresére, évi 9,3 milliárd köbméterre nőne, egyértelműen súlyosbítva importfüggésünket, és 30 százalékkal növelve szén-dioxid kibocsátásunkat. A szénerőműves megoldás évente közel négymillió tonna (import) feketeszén felhasználását feltételezi, itt még felmerül a stratégiai tartalékolás műszakilag nehézkes és költséges feladata is.