A termőföld a kulcskérdés

A termőföld tulajdonlása és bérlési joga körül alakult ki a legkeményebb vita az elmúlt négy évben a mezőgazdaságban, a viták fókuszában a földforgalmi törvény állt. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter ezzel kapcsolatban korábban kijelentette: a cél az agrárközéposztály és a családi gazdaságok megerősítése, a jogszabály pedig ezt teszi lehetővé.

A Kormányváltás nevű választási szövetség szerint a földforgalmi törvényt felül kell vizsgálni, mivel az indokolatlanul szűkre szabja a potenciális földvásárlók körét, azzal, hogy kimondja: földet csak földműves vehet. „A jogszabály a földműves fogalmából kizárta például az agrártársaságoknál dolgozókat, így akár többdiplomás, nagy tapasztalattal rendelkező mezőgazdasági szakembereket is” – jelentette ki Gőgös Zoltán. Az MSZP agrárpolitikusa szerint azáltal, hogy a földvásárlók köre szűkül, a termőföld ára is csökkenni fog, ezzel pedig a földtulajdonosok vagyonvesztése következik be.

Bírálja az ellenzék többi tagja is a földforgalmi törvényt, a Jobbik éppen az ellenkező álláspontból, mondván: a jogszabály nem akadályozza meg, hogy külföldiek termőföldet vásároljanak. A párt ezért hatalomra kerülése esetén tárgyalásokat kezdeményezne Brüsszellel a moratórium további meghosszabbítása érdekében.

Rendkívüli politikai csaták terepe volt a Földet a Gazdáknak Program is, amelynek során 250 ezer hektárnyi állami termőföldet osztottak ki pályázat útján hazai gazdálkodóknak. A Vidékfejlesztési Minisztérium többször hangsúlyozta: a pályáztatás során a cél a családi gazdaságok megerősítése volt, a programmal pedig a szaktárca szerint megtízszerezték az állami földet használók számát. A kritikusok azonban úgy vélik, a földeket nagyobbrészt a Fideszhez közel álló pályázók, nemritkán cégek nyerték, és gyakran olyanok, akiknek már egyébként is jelentős művelt birtokuk van. Az ellenzéki erők – így a Kormányváltás és az LMP, valamint a Jobbik – egyaránt arra készül, hogy ha hatalomra jut, felülvizsgálja az összes pályázatot.

Távlati célja a jelenlegi kormányzatnak az is, hogy nyolcvan százalékra emelje a kis- és közepes családi gazdaságok arányát a hazai agráriumon belül, és a nagybirtokok arányát pedig húsz százalékra szorítsa le a jelenlegi fele-fele arány helyett. A szaktárca szerint ezzel a családi gazdaságok megerősödése várható, ám a Kormányváltás attól tart, hogy ha ez bekövetkezik, akkor mind az agrárfoglalkoztatásban, mind pedig a hazai állatállományban jelentős visszaesést fog elszenvedni az ország.
Ez utóbbi két pontban pedig – legalábbis a célok szintjén – alapvetően egyetértés van a kormányzó pártok, és az összes ellenzéki erő között, ám ennek elérésében gyökeresen más eszközöket tart szükségesnek.

A kormány szerint a családi gazdaságok nagyobb száma és stabilabb helyzete biztosíthat vidéken megélhetést több embernek, a Kormányváltás szerint ugyanakkor az agrártársaságok tőkevonzó képessége az, amely munkahelyeket teremthet a mezőgazdaságban, és a cégek tartják az állatállomány jelentős részét is. Az élőmunka-igényes ágazatokra, és részben a szociális gazdaságokra építene az LMP a foglalkoztatás bővítése terén, a Jobbik pedig a magyar élelmiszertermékek nagyobb arányát szeretné látni a hazai kereskedelemben, mondván: a nagyobb kereslet automatikusan sokkal nagyobb mezőgazdasági foglalkoztatást tenne lehetővé.

Jelentősen eltérnek az élelmiszeriparról alkotott elképzelések is a kormány és az ellenzék köreiben. A vidékfejlesztési tárca az elmúlt években döntően a magasabb szinten feldolgozott, jó minőségű, és unikális magyar élelmiszerekben, valamint a kézműves, helyi piacokon értékesített termékekben látta a fejlődés lehetőségét a hagyományos élelmiszeripar mellett.

A Kormányváltás szerint azonban az alapvető élelmiszereket terhelő áfa jelentős csökkentésével vissza lehetne szorítani a burjánzó feketegazdaságot, ez pedig lehetőséget adna az előrelépésre a tisztességesen működő szereplőknek. Különösen fontosnak látják ezt az elmúlt években számos csődöt és csődközeli helyzetet megélt magyar húsipar vonatkozásában. A kormány az élő- és félsertés áfáját jelentősen, 5 százalékra csökkentette, ám a teljes termékpálya esetében ezt nem valósította meg. Jóllehet a Vidékfejlesztési Minisztérium ennek lehetőségét sosem zárta ki, rámutatott arra is: a lépésből fakadó árelőnyt könnyen lenyelhetné a kereskedelem.

Export: keletre és nyugatra

Jelentős felvevőpiacot lát a külföldi keresletben a kormány és az ellenzék is, az export bővítésének lehetőségeiben azonban megoszlanak a vélemények. Míg a Kormányváltás szerint alapvetően az uniós térségben kell versenyeznie a magyar mezőgazdaságnak, a kormány és a Jobbik is nagyobb hangsúlyt fektetne a keleti nyitásra. A kormány ezirányú erőfeszítéseit a Jobbik ugyanakkor elégtelennek tartja. A kormány a keleti nyitással az ázsiai országok vonzó gazdasági növekedését, és ebből fakadó élénkebb keresletét akarja meglovagolni, amelyben van némi előrehaladás. A további látványos bővülést ugyanakkor akadályozza egyes országok piacvédő magatartása, valamint jogi és élelmiszerbiztonsági szabályok eltérése.