Fejéről talpára állítják az egészségügyet

Zombor Gábor megjegyezte, bár volt, akitől kinevezéséhez részvéttáviratban gratulált, és aki azt kérdezte, nincs-e valami baja, amiért a kecskeméti polgármesterséget az államtitkárságra cseréli, ám ő úgy érzi, ha hozzá tud járulni ahhoz, hogy 15-20 év múlva ne ugyanazok  legyenek az egészségügy problémái, amelyek már 30-40 évvel ezelőtt is voltak, akkor érdemes vállalnia a kihívást.

A Figyelő egészségügyi konferenciáján a leendő államtitkár úgy fogalmazott: a politika ingerküszöbét ugyanis már elérte az egészségügyet feszítő problématömeg. Neki pedig az a feladata, hogy egy stabilan fenntartható, kiszámíthatóan működő ellátórendszerre tegyen javaslatot úgy, hogy az „a többség által támogatható legyen”.  „Amíg az a gyanú fennáll, hogy párhuzamosságok vannak, bizonyos szempontból pazarló a rendszer, addig nehéz meggyőzni a kassza fölött dominálókat, hogy pluszforrást biztosítsanak az egészségügy számára” – mondta. Szükség van adósságkonszolidációra, de az annak mértékére vonatkozó pontos elemzéseket el kell végezni – tette hozzá.

A közfinanszírozás-magánfinanszírozás problémakörrel kapcsolatban, amelyben „furcsa dolgok kezdenek kialakulni”, mint mondta, a kormány elkötelezett a társadalombiztosítási rendszer fenntartása mellett, de elképzelhető „működőképes kiegészítő alternatívák” becsatornázása.
A másik fontos lépés az egészségügyi életpálya-modell kidolgozása, amelynek az orvosokra vonatkozó részéhez szerinte jó alapot jelent a Magyar Rezidens Szövetség erre vonatkozó elképzelése. A szintén a rezidensek által szorgalmazott hálapénzmentes Magyarország kezdeményezéssel kapcsolatban pedig közölte: ő akár a sarkalatos törvénybe is iktatná a hálapénz megtiltását, mert nagyon ellene van a paraszolvenciának. Ugyanakkor ma már tudja, hogy „inkább kétszer kell mérni, mielőtt egyszer vág az ember”, mert egzisztenciákat nem szabad egy íróasztal mögötti tollvonással tönkretenni.

Zombor Gábor beszélt arról is, hogy az állami szerepvállalással kapcsoltaban sok tévedés „mérgezi a levegőt”. A rendszer, ami kialakult, sem az irányítóknak, sem a fenntartottaknak nem igazán jó, ezért ezen a téren is változások várhatók. A kórházigazgatók meg-, illetve visszakapják azokat a döntési és jogköröket, amelyeket a Gyemszi elvont tőlük, mert „nem szabad kiskorúsítani az intézményvezetőket”.

A túlszabályozottság, a túlzott adminisztráció ellen is fel kíván lépni az új egészségügyi államtitkár, aki luxusnak tartja, hogy akkor, amikor az egészségügy komoly szakemberhiánnyal küzd, az orvosok és a nővérek ezzel töltsék az idejüket a betegellátás helyett. „Jelentős bürokrácia-csökkentésre lehet számítani” – közölte. Majd arról is beszélt: ahhoz, hogy az állam, mint fenntartó és a szakellátásért felelős, professzionálisan tudja működtetni a rendszert, professzionálisan kell ellátnia a feladatát, és”ebben is radikális változásra lehet számítani”.

Majd hozzátette: az állami egészségügyet egyetlen professzionális szervezet irányítja majd. Kiemelte még az alapellátást, mint azt a területet, ami kifejezetten élvezi a politika támogatását. „Ha ott olyan épeszű megoldásokat tudunk javasolni, ami végrehajtható, szintén forrásokat lehet bevonni” – mondta.

A népegészségügyi programokkal kapcsolatban pedig teljesen új elképzelései is vannak: a foglalkozás-egészségügyi orvosok bevonásával az eddiginél lényegesen szélesebb körre terjesztenék ki ezeket a programokat. Sőt, szerinte a közfoglalkoztatásra már egy népegészségügyi programot lehet építeni és még csak pluszforrások sem kellenek, hiszen általában a legnagyobb egészségügyi problémájú csoportokba tartozók vállalnak közmunkát, mégsem vonják ma be őket a szűrésekbe, a megelőző programokba.

További fontos feladatnak nevezte, hogy a betegek a jelenleginél sokkal nagyobb biztonságban érezzék magukat az egészségügyben. Mint fogalmazott, ehhez elegendő néha elmozdulni „a józan paraszti ész irányába”, és egyszerűsíteni, megszervezni, azt, amit lehet.
A konferencián még Zombor Gábor előtt tartott előadást Banai Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős helyettes államtitkára. Az ő szavaiból arra lehetett következtetni, hogy az egészségügy belátható időn belül biztosan nem számíthat többletforrásokra. Banai Péter Benő közölte: a gazdaság növekedésből származó pluszforrások jelentős részét az államadósság csökkentésére kell fordítani, és nem pluszköltekezésre, mert bár a nemzetközi folyamatoknak és Magyarország eddigi eredményeinek köszönhetően olcsóbb az adósságfinanszírozás, de még mindig nagyon sérülékenyek vagyunk.

A helyettes államtitkár szerint az egészségügy nem esett áldozatul Magyarország legnagyobb államháztartási konszolidációjának, „megtakarítások csak a gyógyszerkasszában voltak”.  Sőt, tette hozzá, a gyógyító-megelőző ellátásban közel 140 milliárd forinttal nőttek a források 2010 óta, és ez még az áfa-emelkedést és az inflációt figyelembe véve is jelentős érték. A háziorvosi finanszírozásban szintén érdemben, csaknem 31 milliárd forinttal nőttek a források 2010 óta.

Az plusz forrás biztosítása ellenére sem tudták ugyanakkor az intézmények megakadályozni az adósság újratermelődését. Ám nem csak nem célszerű, felelőtlenség is lenne, ha az adósságot egy az egyben kifizetnék, ehelyett olyan strukturális változtatásokat kell végrehajtani, akár az intézményrendszerben, akár a finanszírozásban is, ami hatékony megoldást jelent a problémára.

Megoldandó feladat még az EU-s források hatékony felhasználása is – mondta. „Százmilliárdok áramlottak az ágazatba uniós forrásból, 770 projekt részesült uniós támogatásban, de valóban azok a projektek valósultak meg, amelyek az államháztartás és az egészségi ellátás minősége szempontjából is a leghatékonyabb felhasználást eredményezték?” – tette fel a kérdést.