Nem csak Paks vár pótlásra

Tíz pontban foglalta össze azokat a teendőket Stróbl Alajos energetikai szakértő, amelyekkel az élesedni látszó magyarországi erőművi kapacitáshelyzeten javítani lehetne. Áramtermelésünk állapota ugyanis az év első negyedében tovább romlott: a kapacitások alig nőttek, szemben az állandó hiánnyal, ami azt jelenti, hogy egyes erőművek állnak ahelyett, hogy termelnének. Állandó hiányban van például a Tisza II. Erőmű mind a négy egysége, a Dunamenti F blokkja, a Tiszapalkonyai, a Borsodi és a Debreceni DKCE Erőmű, együtt 1547 megawatt kapacitással. Ezeket a tulajdonosaik be is zárhatják, vagy el is adhatják. Ráadásul a beépített kapacitásoknak alig a kétharmadát lehetett üzembiztosan igénybe venni.

A stabil ellátást az importhányad bővülésének köszönhetjük. Az árambehozatal ésszerű lépés annak fényében, hogy az importáram olcsóbb a hazainál, de a néhány éve indult, tavaly felerősödött, és az idén is fennmaradt tendenciák folytatódása már káros lehet. 2013-ban a hazai áramtermelés közel 12 százalékkal esett, bár kicsit az igények is zsugorodtak. A kereslet 36,4 százalékát elégítette ki a Paksi Atomerőmű, 14,5 százalékát a Mátrai Erőmű, 10,2 százalékát a többi nagy-, és 10,6 százalékát a többi kiserőmű a Mavir Zrt. adatai szerint.

A maradék 28,2 százalék volt az import, amelynek 2012-ben mintegy 18, 2010-ben pedig csak 12 százalékos volt. (Igaz, 1990-ben nagyjából a mostani szinten állt.) A behozatal 2010-ben lódult meg, az áramtermelés szűkülésével egyidejűleg.

A szakember egy 2020-ig szóló rövid-, középtávú, illetve egy távolabbi kitekintésű időszakra bontja a felmerült problémák kezelését. Eszerint az előttünk álló hat évben legalább 1500 megawattnyi erőművi kapacitást kellene üzembe helyezni a kereslet feltételezhető növekedése és a várható erőműleállások miatt. Igaz, ennek Stróbl Alajos nemigen látja az esélyét.

Hosszabb távon sem megnyugtatóbb a helyzet, mert csak új nukleáris kapacitások létesítése tűnik biztosnak, és kicsit az általuk kínált biztonság is félrevezető, mert főként a kieső blokkok helyettesítésére épülnek. A fő kérdés tehát az, hogy milyen erőműveket kell építenünk a közeli években, és milyeneket az új paksi egységekkel egyidejűleg, vagy azok után. Ám nem látható, hogy a mostani 10 gigawattnyiról 14 gigawattos fölé növekvő erőműparkunkon belül milyen létesítmények fogják képviselni a 8-11 gigawattnyi, nem nukleáris kapacitást. Néhány éve még voltak nagy, gázüzemű erőmű-építési tervek, de később, gazdasági okokból lekerültek a terítékről. Ilyen a Csepeli Erőmű III., az Ercsi Erőmű, és a Szegedi Erőmű. Leállt a szélerőművek létesítése is, bár az üzemben lévők termelése nőtt. A kapcsolt hő- ás áramtermelés visszafejlődött, a támogatásának leállásával.

Szivattyús-tározós erőmű sem ártana

A szakember javaslatai szerint kisebbre kellene módosítani a hazai áramigény-növekedés várható ütemét, és felkészülni arra, hogy megszűnhetnek az olcsó importforrások. Ekkor új erőművekre az import kiváltása miatt is szükség lehet. Indokolt a megújuló alapú áramtermelés bővítése, e termelés erőteljesebb ösztönzése, valamint a hővel kapcsolt áramtermelés terjesztése. Az atomerőmű létesítése miatt fel kell mérni egy szivattyús tározós erőmű hazai kialakításának feltételeit.