Az 1962-es Tour de France autóversenyen második helyezést ért el ez a Ferrari 250 GTO, Henri Oreiller és Jo Schlesserrel a volánja mögött, a páros második versenyén, a Coupe de Salon-on október 7-én Henri Oreiller halálos balesetet szenvedett a metálszürke kupéval. Ezt követően 1963-ban a gyárba szállították a roncsot, amelyet gyorsan újjáépítettek, és 1963 áprilisában már Paolo Colombo Scuderia Trentina istállójának képviseletében, immár piros színben állt rajthoz.
1964-ben Ernesto Prinoth tulajdonába került, tőle vásárolta meg 1965-ben az akkor 36 éves Fabrizio Violati az autót. Mindössze 2,5 millió lírát fizetett (az inflációt is beleszámolva mai pénzben ez nagyjából 7,8 millió forintnak felel meg) a 3851GT alvázszámú kocsiért, amelyet ezzel megmentett a zúzdától: egy motorcsónak-versenyző is licitált az autóra, azzal a nem titkolt céllal, hogy annak motorját új hajójában használja.
A Ferrari 250 GTO-t a Pebble Beach-en megrendezett The Quail rendezvényen árverezték el a Bonhams aukciós ház szervezésében, és a nagy érdeklődést jól jelzi, hogy rögtön 10 millió dollár volt a kikiáltási ár – a szakértők 30-40 millió dollár közötti leütési árat jeleztek előre, de volt, aki szerint a 60 millió dollárt is elérhetőnek tartotta. Mintegy negyed óra alatt meglett az autó új tulajdonosa, aki 34,65 millió dollárig (8,126 milliárd forint) srófolta az árat.
Az egyelőre névtelenségbe burkolózó és csak telefonon licitáló ismeretlen vásárló a leütési árhoz még hozzáadásra kerülő díjak miatt végül 38 millió 115 ezer dollárt, azaz 8,9 milliárd forintot fizet új autójáért, ezzel övé a világ eddigi legdrágább személyautója.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.