Jó hír az egészségügynek: béremelés jöhet, a kórházadósságokat kifizetik

Ennek részeként felülvizsgálják azt a több mint 630 finanszírozási tételt, amelynek alapján az egészségbiztosító téríti a különböző ellátásokat, beavatkozásokat, és soknál feloldják a volumenkorlátot.

Megszüntetik azt a „büntetést”, amely azokat az intézményeket sújtja, akik túl sok, a saját területükön kívül élő beteget látnak el, hiszen ezek nyilvánvalóan minőségi ellátást nyújtanak, azért választják ezeket a betegek. Az esélyegyenlőség javítása érdekében nem csak az egyes szakmák, hanem az egyes területek közötti különbségek kiegyenlítésére is nagyobb hangsúlyt fektetnének, a fejlesztési források elérhetőségében is. Zombor Gábor megerősítette, hogy az állami egészségügyi intézmények fix költségeinek fedezetére az állam garanciát vállal.

Az elvándorlás miatti egyre súlyosabb munkaerőhiány mérséklése érdekében olyan komplex intézkedési tervet fognak kidolgozni, amelynek éppúgy része a további béremelés, mint a mozgóbérek, a túlórák és különjuttatások rendezése. „Versenyképes jövedelmet kell biztosítani az orvosoknak és az ápolóknak, csak így lehet stabilizálni az egészségügyet” – mondta, hozzátéve: a szakdolgozók életpálya-modelljének kidolgozását reálisnak tartja, az orvosoké szerinte – főleg a hálapénz torzító hatása miatt – egyelőre nehezebben kivitelezhető. A paraszolvencia megszüntetése pedig – mondta – nem megy egyik napról a másikra.

Szobabiciklin ülnek az egészségügy szereplői, ezért hiába tekernek, nem jutnak sehová – ezzel a hasonlattal érzékeltette az ágazat helyzetét Rácz Jenő. A Magyar Kórházszövetség exelnöke  Mihályi Pétert közgazdászt idézte, aki szerint a magyar egészségügyben nem történt rendszerváltás, tovább él a szocializmus és a hiánygazdaság, és Kincses Gyula egészségpolitikust, aki kudarcok sorozataként értékelte az elmúlt évek reformfolyamatait. A kudarcok fő oka Rácz Jenő szerint többek között, hogy az érintettek nem voltak ösztönözve a változásban, nem lett átláthatóbb az egészségügy működése, nem biztosították a reformok tartósságához a finanszírozást. De nem vették figyelembe azt sem, hogy az átalakítások időigényesek, a politikusok azonnali megoldásokat ígértek ott is, ahol erre évtizedekre lenne szükség. Az exelnök úgy fogalmazott: „Aki azt ígéri, hogy többletforrások és nagyobb konfliktusok nélkül megoldja az egészségügy problémáit, nincs tisztában azok súlyával, vagy el akarja hallgatni azokat”.

Rácz Jenő emlékeztetett: már az elmúlt ciklus elején elfogadott Semmelweis-terv azzal számolt, hogy 1-2 százalékkal emelni kell az egészségügy GDP-arányos finanszírozását, ami azt jelenti, hogy 250-550 milliárd forint hiányzik az egészségügyből. Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Szövetségének elnöke szerint viszont az egészségügy nagyjából 600 milliárdot adott kölcsön az államkasszának, „amit ideje lenne visszaadni”, ha nem is egyszerre, legalább egy kormányzati ciklus alatt. Úgy vélte: az elmúlt évek tapasztalata, hogy nincs összefüggés a gazdaság állapota, a költségvetés helyzete és az egészségügy támogatottsága között, pusztán politikai döntés kérdése, adnak-e több pénzt erre a területre.